7. rész~ (+18)

Jenna P.O.V.

Nem is akartam elhinni, hogy én kezdeményeztem. Ez egyáltalán nem vall rám, de be kellett látnom, hogy nélküle nem bírok létezni. S ha továbbra is ilyen elutasító leszek vele .. azzal csak magamnak teszek rosszat. Mindenki odacsődült és "gratuláltak".
- Sokáig, Oppa - ölelte meg Luhan -t Sehun, miközben le sem vette rólam a kezét. Engem is megölelgettek, ami felért egy "most már közénk tartozol" - lal, de közben valami nyomasztott is. Kris messziről figyelt minket és mikor találkozott tekintetünk, fogta magát és távozott. Nem tudom minek hatására, de utána indultam.
- Hova mész? - fogta meg csuklómat újdonsült szerelmem.
- Megnézek valamit - hadartam és Kris után siettem.
Kint ácsorgott a folyosón és a hatalmas üvegablakon bámult kifelé.
- Mi a baj? - szólítottam meg, ami láthatóan megijesztette. Muszáj voltam mosolyogni.

- Mégis mi lenne? - nézett rám bárgyún.
- Gondterheltnek tűnsz - álltam vele szembe s én is ki tekintettem a forgalmas Szöul - ra.

- Gond az van, bőven - mosolygott keserűen.
- Liu? Beszéltél vele azóta? - néztem rá, de ő nem emelte rám tekintetét.
- Akarom azt a gyereket. Apa akarok lenni - szinte suttogta maga elé .. mintha csak győzködte volna magát. Fogadni mernék rá, hogy nem is hallotta az előbbi kérdésemet. 

Hirtelen előttem termett és arcomat hatalmas tenyerei közé fogta.
- Kr .. Kris - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Köszönöm, Jenna - puszilt homlokon majd megölelt.
Semmit sem értettem. Mi történt a macsó, érzelemmentes Kris - sel?
- Mégis micsodát? - kérdeztem meg, mikor elengedett.
- Hogy felnyitottad a szememet. Ha te nem üvöltöd le jól a fejemet .. sose jövök rá, milyen gyerekes voltam. De megváltozom. És támogatom Liu - t. Szeretném, ha a kisfiam vagy kislányom mellettem nőne fel. És .. én .. szeretem Liu - t - vallotta be érzéseit, ami még jobban lesokkolt. 

- Én .. büszke vagyok rád - simogattam meg karját, mire ő is elmosolyodott.
- Beszélnem kéne vele - szontyolodott el. - De félek. Sok rosszat tettem vele ...

- De ő mindig megbocsájtott. S ez most sem lesz másképp, főleg, hogy felnőttél - biztattam.

Biccentett majd visszaindult az öltözőbe.
- Hova indulsz? - kérdeztem tőle.
- Beszélek menedzser hyung - gal, hogy engedjen el - intett egyet.
Mosolyogva megráztam a fejem és elkönyveltem magamban. Egy gonddal kevesebb. ~

- Ez meg mi volt? - lépett ki Luhan a fal mögül.
- Mire gondolsz? - válaszoltam kérdésére .. kérdéssel.
- Itt turbékoltatok a folyosón - esett nekem.
Nagyokat pislogtam. Ez nem az én Luhan - om.

- Jól érzed magad? - fogtam meg homlokát.
- Megtennéd, hogy nem tereled a témát? - tolta el kezem.
- Luhan - öleltem meg. - Ne butáskodj már. Hiszen most vallottam neked lényegében szerelmet. Azért mert beléd vagyok szerelmes. Ne legyél féltékeny .. azt nem szeretem - biggyesztettem le ajkaimat, mire fújtatott egyet s magához húzott.
- Ne haragudj. Nem akartam ennyire birtokló lenni. Csak ... olyan hihetetlen, hogy végre együtt vagyok veled. Hogy az enyém vagy - érintette össze homlokunkat és mondta mindezt számba.
- Pedig megtörtént - csókoltam meg.
Először nem tett semmit, majd átdugta nyelvét, közben pedig párnáimat nyalogatta. Enyhén felnyögtem, de Luhan egyre erőteljesebben próbálta megtalálni nyelvemet számban, így belém fojtva a halk nyögéseimet.
- Vissza .. vissza kéne menni - váltunk el. - Ma még dolgoznunk is kéne - fogtam kézen és húztam magam után.

- Dolgoznék én - tolt a falnak - De valami máson - harapott rá fülcimpámra.
- Lu .. Luhan - súgtam kéjesen.

- Tudom .. tudom - tolta el magát a faltól. - De olyan nehéz megállni. Hiszen már az enyém vagy - húzta végig ajkait vállamon.
- Ha .. hagyd abba - próbáltam erőtlen karommal eltolni magamtól, de szinte teljesen nekem dőlt, így érezhettem éledező férfiasságát, ami egyszerre rémisztett meg és indított be. 

- Gyere velem - húzott magával, mikor két sminkes sétált felénk.
- Hova megyünk? - kérdeztem tőle kíváncsian és izgatottan, de közben próbáltam tartani vele a tempót, nehogy orra essek.
- Majd meglátod - nézett hátra sunyin.
Ez jót nem jelenthet. ~

Luhan P.O.V.

Elkapott a vágy. Igazából már azelőtt is nagyon vágytam rá, de most, hogy végre együtt vagyunk .. megpecsételhetjük. S most, hogy összeszedtem minden bátorságom .. léptem. De remélem, hogy nem sietek el semmit és nem érti félre Jenna. Nem akarom, hogy azt gondolja én csak kihasználom. Nem akarom ilyennel elrontani az éledező szerelmünket.
- Mit akarsz a wc - ben? - értetlenkedett, mikor a második emeleti férfi wc - be húztam be.
- Téged - suttogtam. Már nem bírtam tovább. - Nagyon akarlak - toltam be az egyik fülkébe.
Ahhoz képes, hogy mikor behúztam magammal, rémült volt .. most szinte magára rántott. Ez nagyon bejön. ~

- Én is téged - nyúlt be pólóm alá és hasfalamat kezdte cirógatni, amitől kirázott a hideg.
Az a látvány, hogy beharapta alsó ajkát, kicsapta nálam a biztosítékot. Tépni kezdtem nedves ajkait, majd ismét nyelvemet vetettem be. Belenyögött csókcsatánkba, majd felkaptam derekamra. Ő megkapaszkodott nyakamban s körbefogta derekamat lábaival, így pont érzékeny pontomon "ült", ami csak még jobban megőrjített. Megtámasztottam hátát a falnál majd pedig lehúztam, nagy nehezen, nadrágját s bugyin keresztül kezdtem körözgetni nőiességénél. Hátra vetette fejét, amit kihasználtam, így nyakára tapadtam. Szívogatni kezdtem a vékony bőrt, amivel szép lilás foltokat hagytam magam után.
- Megjelöltelek - haraptam vállába.
- Ahh .. Luhan - túrt hajamba.

Óvatosan helyeztem bele egy ujjamat, majd miután kis idő múlva magától kezdett el rajta mozogni, bevetettem még egy ujjamat. Még mielőtt elélvezhetett volna, kihúztam belőle nedvétől csillogó ujjaimat.

Már az övemet csatoltam ki, ügyeskedve, mikor Jenna megfogta arcomat s felemelte, hogy szemébe nézzek.
- Nagyon szeretlek - csuklotta.

- Én téged mégjobban - pusziltam szájon, majd nadrágomba nyúltam, hogy elővehessem mereven álló büszkeségem.
Barátnőm arca teljesen vörös színt vett fel, amit én csak megmosolyogtam, majd miközben lehúztam bugyiját végig cirógattam combja belső részét. Köröztem párat nyílásánál, majd lassan, miközben homlokát puszilgattam, belé hatoltam. Egyszerre vetettük hátra fejünket, s míg én erőteljesen próbáltam elfojtani morgásaimat, addig Ő hatalmasakat nyögött. Fenn állt a lebukás veszélye, hisz mégiscsak egy nyilvános mosdóban voltunk, de annyira kikapcsoltam és csak rá koncentráltam, hogy az sem érdekelt volna, ha az egész SM minket nézne perpillanat. Eleinte én mozgattam testét fel - le, majd mikor Jenna is teljesen beleélte magát, már ő mozgatta csípőjét. Párszor rámarkoltam kemény melleire, s mint a gyurmát, formálni kezdtem őket. Annyira extázisba estem, hogy már én is kéjes hangokkal adtam Édesem tudtára, nagyon élvezem a helyzetet. Már teljesen fülledt volt körülöttünk a levegő, hol a cuppogásunkat, hol pedig nyögéseinket lehetett hallani. Úgy éreztem sose akarom abbahagyni. Hogy örökre összeakarok vele forrni. Ám egy idő után ...
- Huhh .. de szűkh vahgy - préseltem ki magamból ennyit. Jenna teljesen hozzám simult, s gyorsabban kezdett mozogni, szinte már vonaglani rajtam.
- Luhaaannhh .. -nyögte.
Végül, pár perc múlva Ő, majd pedig én élveztem el, miközben egymás nevét nyögtük.
- Imádlakh - pusziltam szájon, majd ismét magamhoz öleltem, miközben nyakát és vállát leptem el érzéki puszikkal.
- Éhn is tégedh, mindennélh jobbahn - lihegett ő is, majd lassan lekászálódott rólam és egy utolsó nyálcsere után elkezdett felöltözni. Én is hasonlóképpen tettem, majd pedig megmostuk arcunkat s kézen fogva mentünk vissza a többiekhez. Nem kicsi lecseszést kaptam, amiért elvettem a többiek idejét, mert minket kerestek. Így csúszik a forgatás. Sűrűn hajlongtam, mivel Jenna azt hazudta, engem keresett, így őt nem vonták kérdőre. 

- Hála az égnek, hogy nem találtak meg minket - nevetett, miközben hozzám bújt.
- Igen, még szerencse - csókoltam meg.
- Nem szívesen hagytam volna abba a ... keresésedet - csókolt nyakhajlatomba, miközben nevetgélt. 

- De jó kedve lett valakinek - csíptem az oldalába, mosolyogva.
- Hát .. nem is értem, miért - és ismét ajkaimra tapadt.
Ezt megtudnám szokni. ~ 

A hátralevő időben, amíg az ügynökségnél voltunk, el sem engedtem magam mellől. Nem voltam hajlandó. Ő az enyém és igenis csak velem foglalkozzon. Estefele indultunk haza, de Kris nem volt velünk.
- Kris hova lett? - kérdeztem a mellettem battyogó kedvesemtől. 

- Elment elintézni valamit - közölte velem menedzser hyung, mire Jenna csak bólintott. Ezt még kihúzom belőle. ~ 

Majd beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. 

- Legjobb nap - suttogtam Neki, mielőtt kiszállt volna a kocsiból.

- Az eddigi, de kitudja mennyi lesz még - kacsintott rám, majd egy gyors szájra puszi után kimásztunk a kocsiból. 

Kris P.O.V. 

Miután szabad kijárást kaptam az SM - ből, siettem is Liu - hoz. Csak remélni tudtam, hogy valóban nem valósította meg a baba elvetésének ötletét, de mivel nem kaptam tőle telefont, így csak abban bíztam, hogy mérges rám. Méghozzá jogosan. Akkora balfék vagyok. Bántom, miközben szeretem. Életemben először szerelmes vagyok és erre csak akkor jöttem rá, mikor Jenna leüvöltötte a fejemet és mikor megláttam őt Luhan - nal. Nem voltam féltékeny.

Futottam az ajtajáig, majd egy utolsó, gondterhelt sóhaj után, csöngettem.
Mikor kinyitottam, majdnem elájultam. Beesett, sápadt arc. Csúnya, piros és felduzzadt szemek s egy összetört nő. Aki miattam van ilyen állapotban.
- Nem, Kris. Nem fogom elvetetni. Hiába is jöttél ide. Nem fogsz tudni meggyőzni. Anya leszek és ezt az örömöt nem veheted el tőlem. Összetörted a szívem, de őt - mutatott hasára. - nem veheted el tőlem - mutogatott felém, majd elsírta magát. Magamhoz szorítottam és behátráltam a lakásba, vele a karjaimban.
- Örülök, hogy így gondolod, ugyanis - ültettem le a kanapéra. - én szeretném ezt a csöpséget - tettem kezem hasára, amin még nyoma sem látszott terhességnek, de mi tudtuk, hogy odabent egy új élet lapul. Egy élet, amit mi hoztunk létre. 

Liu 

- E .. ez most .. ko .. komoly? - szipogva bámult rám.
- Teljesen. Szeretlek Liu és apa akarok lenni. Vállalom a felelősséget és veled szeretnék lenni. Veletek - csókoltam meg, amit boldogan viszonzott.
- Annyira szeretlek - suttogta.
- Én is téged, és sajnálom, hogy erre csak most jöttem rá.
- Ne .. nem baj, a lényeg, hogy most itt vagy. És .. holnap eljöhetnél velem az orvoshoz - mondta félénken, kezeimmel játszva. 

- Szívesen - öleltem magamhoz.
- Itt alszol ma? - kérdezte, sokkal boldogabb hangon.
- Ha lehet - simítottam végig azon a gyönyörű arcán.
- Hogyne lehetne? Te is szeretnél apuval aludni? - beszélt édes hangon pocakjához, amit megmosolyogtam. Nagyon édes látvány volt.
- Ő is benne van - nézett rám csillogó szemeivel. - Kérsz enni? - pattant fel helyéről.
- Azért óvatosabban - ugrottam mellé. - És igen .. elég éhes vagyok - vakartam meg tarkómat.
- Akkor megetetlek, te nagy gyerek - húzott maga után a konyhába.
Még sose nevettem ennyit. Imádom. És biztosan az apaságot is fogom. Már csak közölni kéne ezt a dolgot a fiúkkal és SooMan - nal. Majd megkérem Jenna - t, hogy segítsen. ~ 

6.rész~

Luhan P.O.V.

Teljesen összezavarodva sétálgattam Szöul sötét utcáin. Nem sok kedvem volt hazamenni, bár nem ártott volna. Másnap próba és nekem nem hiányzik egy olyan lecseszés, mint amilyet Kris kapott a minap. Lassan megindultam a kollégiumunk felé és közben az összekuszálódott gondolataimat próbáltam meg kibogozni. Néha úgy érzem sínen vagyok és minden remekül halad afelé, hogy együtt lehessek Vele, de elég egy ilyen ballépés, mint a mostani, hogy smároltam egy idegen lánnyal aztán még le is támadtam azt, akit igazából szeretek .. és minden egy perc alatt tönkre megy. Eleve nem kellett volna innom. Aish ~

Viszonylag gyorsan hazaértem és már be is támadtam a fürdőt. Lezuhanyoztam és mivel szinte állva is elaludtam volna, így már dőltem is ágyamba. De természetesen nem tudtam aludni. Miért gondolok folyton rá? A mosolyára. A gyönyörű szemeire. Csábos ajkaira. Arra a fantasztikus alakjára. ~

Egy bő fél óra forgolódás után már éreztem egy röpke reményt arra, hogy sikerül álomba ringatnom magam, mikor pittyegett a telefonom jelezvén, hogy üzenetem jött. Egy halk káromkodás után álló helyzetbe tornáztam magam és elindultam az idegesítő készülék felé. Most annyira nem érdekelt senki, hogy az hihetetlen. Ám mikor megpillantottam a kijelzőt az állam a földet verdeste. Remegő ujjakkal nyitottam meg a tőle kapott üzenetet. Vajon mit akarhat ilyen későn?

" Remélem épségben haza keveredtél és nem csináltál semmi butaságot.^^ Holnap találkozunk, jó éjszakát.:) "

Csak egy szánalmas kuncogást tudtam magamból hirtelen kipréselni. Ez most komoly? Ennyi? ~

Muszájnak éreztem, hogy válaszoljak neki.

" Igen, haza értem. Köszönöm az aggódást. De ha jól emlékszem te hagytál ott az utcán, miközben elvileg te hívtál el magaddal. Ráadásul a kérdésemre sem válaszoltál .. Jó éjszakám nem nekem lesz .. legalábbis nem ma este. " 

Elküldtem. Bár lehet nem kellett volna ilyen nyersen fogalmaznom, de akkor se higgye azt, hogy minden elvan ennyivel intézve. S ismét pittyegett. Most már kicsit ideges voltam ugyanis nem tudtam milyen válaszra számíthatok tőle ebben a helyzetben.

" Holnap ígérem mindent megbeszélhetünk. " 

Gondoltam. Megint menekül.

" És azzal fog valami akár egy kicsit is változni? " 

Hosszú ideig nem jött válasz, pedig ezt nem tekintettem lezártnak.Aztán ..

" Ahhoz két ember kell, hogy bármin is változtatni lehessen. "

Kezdtem bedühödni. Néha annyira értetlen ez a lány. 

" Mintha bármi is rajtam múlna .. "  

Nagyon kíváncsi voltam, hogy erre vajon mit reagál. Vártam pár percig, majd feladtam a reményt. Annyiszor adtam már fel a lányokkal kapcsolatban, hogy már meg sem lepődtem. Visszadobtam a ruhakupacra telefonomat s visszavánszorogtam ágyamhoz. Most még hosszabb időbe telt alvó üzemmódba száműznöm magam, de a hajnali órákban csak sikerült.

Jenna P.O.V.

Amint hazaestem rögtön írtam Luhan -nak. Tudnom kellett, hogy jól van -e. Viszont Ő bele ment a sűrűjébe. Én nem akartam ezt pont sms -ben megbeszélni, így mikor megkaptam tőle azt, hogy az egész kapcsolatunk rajtam múlik .. nem írtam vissza. S most, hogy jobban belegondoltam nem is tudtam volna mit válaszolni. Annyira igaza volt, hogy az már fizikai fájdalmat okozott. Egész éjszaka, ha egy picit is elaludtam, azonnal rémálmok gyötörtek. Luhan nem foglalkozott velem. Egy senkinek tartott. Nem is léteztem a szemében. Más lányok társaságát kereste. Rájöttem, hogy ezek fájnának számomra a legjobban. Mégis ezt teszem most. Ellököm magamtól. Eldöntöttem, hogyha másnap Luhan bepróbálkozik biztos, hogy belemegyek. Semmipénzért nem veszíteném el. Főleg nem szándékosan. Másnap reggel szinte kipattantak szemeim. Még sose voltam ennyire izgatott, ha munkáról volt szó. 

- Hát te ilyen korán talpon vagy? - lepődött meg anya, mikor kijött álmosan a fürdőből.

- Igen, ma korán akarok az ügynökséghez menni - szaladgáltam a konyhában. Hol a pirítóst néztem, hol pedig a kávét intéztem.

- Értem. Nem hittem volna, hogy valaha így látlak majd - támaszkodott meg a pulton.

- Mármint hogy? - értetlenkedtem.

- Ennyire boldognak - húzta széles mosolyra száját.

Valóban boldog volnék? Pedig épp munkába készülök. Mégis .. van egy olyan személy, aki miatt megéri korán kelnem. ~
Csak visszamosolyogtam rá s már kapkodtam is be reggelimet. Végül leöblítettem torkomat egy csésze kávéval.
- Én mentem, szia anya - adtam puszit az említett személynek és már siettem is ki az ajtón.
Nemsokára láthatom. ~

Luhan P.O.V.

Reggel arra nem volt erőm, hogy a tükörbe nézzek. Nem is érdekelt, hogy hogyan nézek ki. Mi értelme lenne? Hát semmi. ~

Körülöttem mindenki pörgött. Én mást sem akartam, csak azt, hogy viszont szeressen. De arra várhatok.

- Luhan gyere reggelizni - szólt oda nekem Suho.
- Most nincs étvágyam - utasítottam vissza egy fintorral.
- Akkor megkaphatom az övét? - csillantak fel Tao szemei.
Suho csak megadóan sóhajtott egyet s a fiatalabb elé tolta a jól megrakott tányért.
Megvártam, míg mindenki teleeszi magát s még magamat is megleptem, de én voltam az első, aki a kocsihoz ért. Kíváncsi voltam, hogy lesz -e ebből a "Holnap mindent megbeszélhetünk"-ből valami. Nagy nehezen ugyan, de végül mindenki megérkezett és indulhattunk is. A fiúk ma talán a szokásosabbnál is hülyébbek voltak és ez most nem tett jót az idegeimnek. Éppen az egyik piros lámpánál álltunk meg, mikor Xiumin elkiáltotta magát.
- Az ott nem Jenna? - hirtelen odakaptam a fejemet és Ő volt. Épp az úttesten sétált volna át, ha Xiumin nem rendezkedik.
- Hé, Jenna! Gyere, elviszünk - integetett a kis baozi a rémült lánynak.
Igen, gyere csak. ~
Jenna egy percre elgondolkodott, majd egy halvány mosollyal hibátlan arcán elindult a kocsinkhoz. Gyorsan bepattant Xiumin és Baekhyun közé s már váltott is a jelzőlámpa. Az út alatt többször is rápillantottam és még így is észrevettem, hogy rendkívül boldog. Huhh, nem nagyon érdeklem .. persze. ~
Mikor odaértünk mindenki sietett ki, ugyanis folytatódtak a forgatások az új számunkhoz. Szinte sose tudtam elkapni egyetlen egy nyamvadt mondatra sem Jenna -t. Ez így nem lesz jó .. és akkor végre kaptam egy kis pihenőt, így megkíséreltem Vele beszélni.

- Jenna, beszélhetnénk? - kocogtattam meg vállát.

- Persze - fordult meg nagy hévvel, de mikor meglátta kivel áll szemben, lentebb "konyult" a mosolya.
Félre hívtam, hogy jobban értsük egymást a nagy káoszban, ami az öltözőben uralkodott.
- Szóval, a tegnapi dolog, én .. -kezdtem bele, de félbe szakított.
- Teljesen igazad volt. Ott hagytalak, amiért ismét bocsánatot kérek. Aztán a klub előtt is ott hagytalak, de aggódtam miattad, ezért írtam neked. Te viszont belekavartál, én .. nagyon kedvellek Luhan, hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretlek, mint a legjobb barátomat, mert azon a szinten mi rég túlléptünk. Sok minden történt ami megakadályozott minket abban, hogy együtt lehessünk s én sem értettem magamat. Viszont most úgy érzem sosem voltam még ennyire biztos magamban és az érzéseimben. Én .. szeretlek - tapadt ajkaimra.
Most komolyan Ő kezdeményezett? ~ Még sose hallottam ilyen szép szavakat .. főleg nem egy lánytól, akibe bele vagyok zúgva.
Egy kicsit meglepődtem tettén s hatalmas szemekkel figyeltem édes arcát, miközben lehunyta szemeit. Gyorsan visszatértem a valóságba s cselekedni kezdtem. Kezeim közé fogtam szép arcát s én is becsuktam szemeimet miközben átvettem az irányítást a csókunk felett. Egyik kezemet felvezettem selymes hajába s végig simítottam rajta, majd lentebb haladtam egészen a derekáig. Ő karjait nyakam köré fonta, ezzel elkerülhetetlenül is közelebb léptünk egymáshoz. Szívem szinte kiszakadt helyéről. Gyomrom úgy ugrált, mintha egy trambulinba dobták volna, kezem úgy izzadt, mintha most tudnám meg a matek év végi jegyemet .. s mindezt egy lány váltotta ki belőlem. Eszméletlen. ~
- Tudtam, hogy megfog történni, ugye, hogy megmondtam?
- Kuss már Xiumin, elrontod a mozit - dorgálták meg.
Egyébként is elkellett volna Tőle válnom, de most még a nevetés is erre késztetett. Mosolyogva néztünk a fiúkra, majd azt vettem észre, hogy Jenna a karjaimba veti magát. Én pedig szorosan magamhoz ölelem. Többet el sem engedem. Hát lehetek én még boldog .. Vele?! ~

5.rész~

Jenna P.O.V.

Mindenki megnyugodott,mikor Luhan-nal az oldalamon slattyogtam ki a szobából.A menedzser boldogan fogadott vissza kegyeibe,minek köszönhetően megnyugodtam.Gáz lett volna elveszteni ezt a fantasztikus lehetőséget,nemde?

-Nos,gyerekeim!Akkor indulhatunk is az ügynökséghez.Ma lesz a videó klip forgatás,úgyhogy remélem mindenki kipihente magát..-hirtelen Luhan haladt el a serényen vezényelő menedzser hyung előtt.Úgy nézett ki,mint egy zombi..és ez alól a mozgása sem volt kivétel.-Vagy legalábbis nem néz ki úgy,mint Luhan.-mutatott rá egy enyhe fintorral,mire Chanyeol a földön kötött ki röhögve.

-Na ez egyre rosszabb.-folytatta szörnyülködését,szerencsétlen ember.

-Biztos kell ez nekem?-mondtam ki halkan.Szinte már agybajt kapok ezektől az idiótáktól..de hogy évekig ezt csináljam..hát..

Az autó úton Luhan nem változott.Nem bohóckodott a többiekkel,csak bámult ki az ablakon.Egyszer nézett csak rám,mire én küldtem felé egy kedves mosolyt..az ő mosolya pedig inkább szomorkásan hatott.Nem értem mi lelhette.Ha elvileg barátok vagyunk és baja van..miért nem osztja meg velem?Hiszen..én mellette állok,bármi is van.Legalábbis ezt beszéltük meg..nyugi Jenna..a lényeg,hogy mellette lehetsz.Ez elég,nem?

-Ácsi..hol van Kris?-állt meg az öltöző előtt hirtelen a menedzser.

-Hát..korán elment valamit elintézni.-közölte Lay.

-Hogy mi?Ah..sietnünk kell..Jenna.-fordult felém sietősen.-Megkeresnéd?-kérlelt.

-Hogyne.-egy bárgyú mosoly és siettem is a folyosón végig.Már csak ez hiányzott.

Kris P.O.V.

Reggel el kellett mennem  Liu-hoz.Nem bántam,hogy felhívott,hiszen Jenna-val nem jött össze és szükségem van valakire.Jó..nem tagadom,azért érzek valamit iránta,de hát nincs idő szerelemre.Szinte kopognom sem kellett,máris nyílt az ajtó.

-Gyere be.-szólalt meg elhaló hangon.Sírt?De..miért?

-Minden oké?-lépdeltem be és a jól ismert útvonalon végig sétálva lehuppantam a kanapéra.Nem először jártam már itt.Egy óvatos bólintást kaptam csupán..ez egyre furcsább lesz.

-Baj van?-ültem fentebb a bőr alkalmatosságon.

-Hát..ami azt illeti...-ült le lassan mellém.

-Liu,bökd már ki!Megijesztesz.Történt valami?-tényleg érdekelt.

-Történt és kérlek ne utálj meg miatta..én nem így terveztem,én csak..

-Kérlek igyekezz.Sietnem kell az SM-hez.-néztem telefonom órájára.

-Terhes vagyok.-hideg zuhany..még az is jobban esett volna,mint ez...EZ..EEEZZZ.

-Hogy..mi van?-álltam fel nagy hévvel.-Ezt nem mondod komolyan?!

-De! Kris,én..-állt fel ő is.

-Várj,kitalálom.Én vagyok az apja.-dühös lettem.

-Ki más?-nézett rám érdekesen.

-Mondjuk..Luhan?

-Megőrültél?3 napig voltunk együtt,én pedig 2 hónapos terhes vagyok.Ne legyél már ennyire okos.-jó,végül is igaza volt,de..

-Vetesd el!-vágtam hozzá.Hirtelen ötlet,de ez tűnt a legjobbnak.Mit kezdenék egy gyerekkel?Én még élni akarok.És egyáltalán mit szólna SooMan?Páros lábbal rúgna ki az épületből.Ezért dolgoztam annyit..és most veszítsem el?Azt már nem.

-Hogy kérhetsz ilyet?-esett kétségbe és sírva rogyott össze.

-Ne csináld már.-húztam fel óvatosan.-Hisz..nem is vagyunk együtt.Nekem ott van a sok munka.Gondolj bele.Te sem vagy még erre felkészülve.-lágy hangon beszéltem hozzá.Most a kiabálás nem segíthetett volna.Csak..gondold át és hívj fel.-gyorsan megöleltem.Siettem ki a lakásából,de még hallottam hangját.

-Ezen nincs mit átgondolni.

~Pedig jó volna ...

Jenna P.O.V.

Végig siettem a folyosón és a kijárat felé szedtem lábaimat.Reméltem,hogy a közelben van mivel ha nem,fogalmam sincs merre keressem.Éppen nyitottam volna ki az ajtót,de valaki gyorsabb volt,így egy erős mellkasnak csapódtam.Lassan néztem fel és mikor megláttam arcát kissé megkönnyebbültem.

-De jó,hogy itt vagy,a többiek csak rád várnak.Legközelebb ne legyél ilyen meggondolatlan,hogy egy ilyen fontos forgatás napján tűnsz el.-húztam magam után az öltöző felé.

Az úton csak én beszéltem ő pedig csendben követett.Azt gondoltam ez majd így is marad,de miért is menne minden ilyen könnyen?!

-Jenna,várj.-rántott vissza,mielőtt benyithattam volna a számukra kijelölt öltözőbe.

-Mi az?-meredtem csuklómat közrefogó kezére.

-Én csak.Sajnálom,hogy így alakult a mi..

-Semmi baj.Mi nem lettünk egymásnak teremtve.Én nem haragszom rád.Egyébként is mást szeretek.-húztam ki kezem övéből.

-Szeretsz valakit?-arcára döbbenet ült ki,melyet nem tudtam hova tenni.

-Igen,miért?-néztem rá értetlenkedve.

-Hát én..azt akartam mondani,hogy esetleg megpróbálhatnánk megint.Én nagyon szeretlek téged.-hajolt egyre közelebb.

-Kris,figyelj.Én ebbe nem akarok megint belemenni.Szerintem nem volna helyes megint végig csinálni ugyanezt.Ráadásul Liu gyermeket vár tőled.-a végét szinte suttogtam.Azért ez mégsem tartozik senkire sem.

-Igen,tudom..de én nem akarom azt a gyereket.Majd elveteti.Én téged akarlak.Mindennél jobb..-nem tudta befejezni,hiszen idegességemben egy pofonnal hallgattattam el.

-Hogy lehetsz ekkora féreg?Ha már megcsináltad azt a gyereket akkor vállald is érte a felelősséget.Nem kérhetsz olyat Liu-tól,hogy elvetesse.Hogy tenné már meg?Ő egy emberi lény,akinek érzései vannak.Nem lehetsz ennyire szívtelen.-ordítottam a képébe.Nagyon felidegelt ezzel a stílusával.

-É..én.-csak habogott.

-Nőj fel.-sziszegtem neki.

-Áh végre,Kris.-tépte fel az ajtót Suho.-Megtaláltam!-kiáltotta el magát és már húzta is be magával a "megtalált" személyt.

Még vettem egy mély levegőt és én is követtem őket az öltözőbe.

Luhan P.O.V.

Jenna szeret valakit?De mégis kit?Ahh..nem hittem volna,hogy ekkora sokk fog érni.Ha mást szeret én belehalok.

-Mi a baj haver?-dobta le magát mellém a kanapéra Chanyeol.

-Csak..semmi.-inkább nem óhajtottam kiteregetni az érzéseimet a kedves happy virusnak.

-Pedig olyan nyomottnak tűnsz.

-Valami kicsit lesokkolt.

-Mi történt?Csak a wc-re mentél ki.-nevetett.

-Haha.-gúnyolódtam.

-Indulás fiúk,két perc és kezdés!-tessékelt ki minket az öltözőből egy statiszta.

Gyors lenyomtuk a fellépést és siettünk is vissza,de mikor beértünk..

-Hova lett Jenna?-kérdeztem az egyik sminkestől.

-El kellett mennie.-rántotta meg a vállát.

~De mégis hova?

Siettünk haza,mivel mindenki eléggé elfáradt a kemény munkában.Kivéve engem.Én egyáltalán nem voltam kifáradva.Mindenki csiga lassan bevánszorgott a szobájába én pedig idegesen ültem le az ágyam szélére.

~Nem vall Jenna-ra,hogy egy szó nélkül lelépne.Vajon hova sietett ennyire?Muszáj vele beszélnem.Hallanom a hangját.Csak egy percre.

S mire észbe kaptam már rég megnyomtam a hívás gombot telefonomon.

-Igen?-szólt is bele párperc múlva édes hangján.

-Szia Jenna,Luhan vagyok.-miért izzad a tenyerem?Miért dobog ilyen hevesen a szívem?Miért,miért?Hát mert beleestél,te marha.

-Luhan!-kiáltotta el magát.Ennyire örülne nekem?

-De édes vagy.-kuncogtam.Te idióta ezt most tényleg kimondtad?

Pár perc csönd.

-Öhm,nincs kedved ma elmenni valahova?-határozottan zavarban volt.

-De,szívesen.

-Akkor fél tízkor találkozunk a Han folyónál.

-Rendben,de hova akarsz menni?

-Nyugi,nem kell kiöltöznöd.Meglátod jól fogunk szórakozni.-és letette.

-Ha te velem vagy akkor biztos.-suttogtam a süket telefonba.

Este kilenckor ki is lopóztam a dormból és siettem is a folyóhoz.Minél előbb látni akartam Őt.

-Pont időben.-mosolygott szélesen rám.

~Az a mosoly.

-Na?Jó vagyok vagy jó vagyok?-mosolyogtam én is.Ha vele vagyok mást se tudok tenni.

-Vagy.-kuncogott,mire megcsikiztem.

-Luhaaaan.-próbálta ellökni a kezem.

-Na jó,abba hagyom.Hova megyünk?

-Majd meglátod,gyere.-ezzel kézen fogott és elindultunk.Egy kis idő múlva eshetett le neki,hogy mit csinál ugyanis sietősen elrántotta kezét és zavartan a hajába túrt.Abba a selymes hajába.~ Luhan,fogd be!~

Egy klub előtt állt meg majd félve rám pillantott.

-Mond,hogy még nem voltál itt.-nézett rám kérlelve.

-Nem én ! 

-Reméltem is.Nem rég nyílt és gondoltam ezzel együtt felavathatnánk a barátságunkat is.-húzott befelé.

Hát persze.A barátságunkat.Mi mást?Elvégre ez nem minősíthető randinak,ugye?

-Ez király ötlet.-mosolyogtam erőltetetten.

Mikor beértünk és megláttam azt az embertömeget a tánctér közepén azonnal leblokkoltam.Rengetegen voltak.A zene csak úgy dübörgött,szinte szétfeszítette a hangfalat.A csaposok a pult mögött nem győzték újra és újra tölteni a már csöppet sem szomjas vendégek poharait.

-Na mit szólsz?-kiabálta fülembe Jenna,de még így is nehezen hallottam.

-Nem rossz.-kiáltottam vissza.

Már épp mondott volna valamit,mikor egy csapat lány lerohanta.Gondolom a barátnői lehettek.Megölelgették egymást majd egy "sajnálom" után eltűnt velük a tömegben.Kissé mérges lettem.Elhoz magával,hogy elvileg velem legyen erre leráz egy csapat csaj miatt.Már egy ideje iszogattam egymagamban,de még mindig nem bukkant fel Jenna.Szememmel folyamatosan a tömeget pásztáztam,de semmi.

-Ha most itt hagytál,azt megkeserülöd szépségem.-motyogtam miközben egy újabb töményet löktem le a torkomon.

-Szia.-pattant le mellém egy hosszú fekete hajú lány.Az arca szép volt és az alakjára sem panaszkodhatok,de akkor sem Jenna..aish.~

-Szia.

-Gondolom te Jenna haverja vagy.-mosolygott rám.

-Ahha,valami olyasmi.-ittam bele még egy kortyot italomba,unottan.

-Nem akarsz táncolni?-vetette fel az ötletet.

-De,miért is ne?-majd egy mosollyal arcomon indultam el utána a táncoló tömegbe.

Már egy ideje rophattuk,mikor feltűnt egy nagyon csinos lány mellettem.De hisz ez Jenna volt! Épp egy pasi nyakában lógott és nevetgéltek.Pont egy szexibb zene ment,mire elkezdtek simulósan táncolni.Jó..tény,hogy Jenna szemei szinte keresztbe álltak ergo nem volt szomjas és én se,tehát hamar felment bennem a pumpa,de hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz rántottam partneremet és egy erőteljes mozdulattal dugtam át nyelvemet szájába.Kezeim levándoroltak fenekéhez s meg is állapodtak ott.A csók alatt semmit sem éreztem.Szó szerint.Mintha csak a levegőt faltam volna.Mégis melegség öntött el,mikor megpillantottam Jenna ideges és elhalt arcát.Tehát zavarja?~

Biztosan zavarta,hiszen kiviharzott a helyiségből.

Elhúzódtam áldozatomtól majd utána siettem.

Kint meg is találtam az első padon ülve.

-Mi volt ez?-kérdeztem tőle miután leültem mellé.

-Mégis mi?-emelte fel fejét s könnyes nagy szemeivel rám nézett.

-Miért szaladtál el?

-Oh,bocsánat,hogy nem voltam kíváncsi arra ahogyan majd felfalod az egyik barátnőmet.-ugrott fel mellőlem.

-Most meg miért idegeskedsz?Esetleg csak nem zavart amit láttál?-húztam sunyi mosolyra számat,ami egyáltalán nem rám vallt,de hát dolgozott bennem az a jó pár feles.

-Mi?Nem,dehogyis,csupán ..-hajtotta le a fejét.

-Csupán,mi?Amúgy meg ne is legyél felháborodva,mikor te hagytál ott egyedül miközben állítólag velem jöttél.Simán leráztál.-néztem oldalra mérges ábrázattal.

-Ez nem igaz.Bocsánat amiért ott hagytalak,de olyan rég találkoztam már a barátnőimmel,hogy muszáj voltam beszélni velük.Tényleg ne haragudj.-állt meg közvetlen előttem s végig simított alkaromon.Jajj,kérlek ne tedd ezt.~

-Jó,megbocsájtok.Én pedig az előző akciómat sajnálom.Bár nem is értem miért lettél dühös,mikor te "mást szeretsz".-váltottam gúnyos hangnemre.

-Mi?-húzódott el.

-Ugyan kérlek.Hallottam ahogy lekoppintod Kris-t.Mondtad neki,hogy szerelmes vagy csak nem belé.

-Ez így is van.-bólogatott.-De te miért hallgatóztál?-emelte fel egyik szemöldökét.

-Én nem szándékosan hallgatóztam.Csupán jókor voltam jó helyen.-mentettem magam.

-És ha szeretek valakit ahhoz neked mi közöd?-ignorálta előző mondatom.Most már karba tett kezekkel állt előttem.

-Csak annyi,hogy én téged szeretlek.-ragadtam meg karját s ajkaira tapadtam.Ellenkezett.Egy ideig elakart tolni magától,de sikertelenül.Ellenem sosincs esélye.Végül feladta és élvezte a helyzetet,ahogy én is.Az a szemét levegőhiány..

-Ezt nem szabadott volna.-kapott szája elé.-Mi most barátok vagyunk.A barátok pedig nem csókolóznak.-esett kétségbe.

-De miért ellenkezel?Hiszen én szeretlek és te is engem..érzem.Mikor a közeledben vagyok,mikor hozzád érek.És most is bebizonyítottad,hogy mennyire fontos vagyok neked,hisz ha nem így lenne akkor nem akadtál volna ki az akciómon.Szeretjük egymást és mindketten szinglik vagyunk.Miért nem lépünk?Legalább adj nekünk egy esélyt,könyörgöm.-öleltem erősen magamhoz.

-Értsd meg,Luhan nem akarok megint csalódni.Neked fontosabb dolgaid is vannak,minthogy a barátnőddel foglalkozz.Nem tagadom,fájt amit bent láttam.Féltékeny voltam és Liu miatt is az voltam.De lássuk be egy idol,menedzser tanonc kapcsolat csak balul sülhet el.Túl fontos vagy nekem,hogy megbántsalak.-fúrta fejét nyakamba.

-Akkor bántasz csak igazán,ha elutasítasz.Kérlek.-toltam el magamtól s szemébe néztem.

-Én..most..mennem kell.Holnap találkozunk.-gyors nyomott egy puszit arcomra és elszaladt.

~Ne.Tedd.Ezt.Velem.

-Várj!Most akkor mi lesz velünk?-kiabáltam utána,de csak futott tovább.

~Jajj,Luhan.Miért vagy ennyire szerencsétlen?~miután puffogtam egy sort magamban elindultam haza.

~Most aztán jól összezavartál,te lány.

4.rész~

Luhan P.O.V.

Azt hittem jó ötlet lesz.De nagyot tévedtem.Úgy éreztem ezzel eltudom felejteni.Liu nagyon szép és kedves lány,de Jenna közelébe sem ér.Jenna boldognak tűnt én pedig nem akartam a boldogsága útjába állni.De ahogy a bulin egymás mellett láttam a két lányt egyértelművé vált számomra,hogy melyikükhöz húz a szívem.Azután a balhé után nagyot nőtt a szememben Jenna.Szépen megvédte magát.Igazi nőként viselkedett.Elakar menni?Azt nem hagyhatom..nem élném túl..éppen mentem volna utána mikor Liu kezét vállamra tette.Értetlenül néztem hátra.Mit akarhat pont most?

-Luhan..beszélhetnénk?-kérlelő tekintetét látva megenyhültem,de nem a legjobbkor "zavart" meg.

-Később nem érne rá?-néztem Jenna után.

-Már így is későn szólok.-suttogta szomorúan.Mi lehet a baja?

Megadón sóhajtottam egyet majd követtem őt az egyik sarokba.Kris időközben haza ment,hogy átöltözzön,bár szerintem vissza se fog jönni,miután így elintézte az ex-barátnője.Legalábbis remélem már csak ex.

-Szóval..-kezdte és közben a földet nézte.Ekkora volna a baj?

-Mi az Liu?-emeltem fel fejét állánál fogva.Sírt.

-Én..én..terhes vagyok.-nyögte ki majd keserves zokogásba kezdett.

-Hogy..mi van?-léptem hátrébb párat.-Mé..mégis kitől?

-Kris-től.-esett még jobban kétségbe.

-És ő ezt tudja?-mentem megint közel hozzá,hogy ne hallja mindenki a beszélgetésünket.

-Dehogyis.-kiáltotta el magát.

-Én..én..erre nem tudom mit kell mondani.-vakartam tarkómat.Gondolkodtam..Liu-t nem szeretem.Nem is az én gyerekem.Alig három napja vagyok együtt vele..ezt nem..

-Állj!Én ezt nem vállalom.Nem az én gyerekem és egyébként sem vagyok ilyenre felkészülve.Az SM pedig meg is ölne.Ráadásul..én..téged nem is szeretlek.-súgtam a végét.

-Én sem téged.-vágta rá.Ez könnyített a szívemen bár fájt is ez a gyors visszavágás.Hát én senkinek sem kellek?Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

-Akkor..gondolom.-kezdtem.

-Igen..az lesz a legjobb.Ma pedig elmondom Kris-nek.-törölgette könnyeit.-Viszlát.-ölelt meg.

-Szia.-suttogtam de már messze járt.

Miután viszonylag felfogtam a történteket kapcsoltam és elindultam Jenna után.Gondoltam haza ment legalábbis reméltem.Az ajtóban állva azon gondolkodtam,hogy mit mondhatnék neki.Nagy nehezen becsöngettem.Egy kis ideig semmi mozgást nem érzékeltem,majd nyílt az ajtó és egy mosolygós nővel találtam szembe magam.

-Jó estét,segíthetek valamiben?-kérdezte kedves hangon.

-Igen én Jenna-val szeretnék beszélni.-viszonoztam kedves gesztusát.

-Nem hiszem,hogy most lejönne.De te nyugodtan felmehetsz hozzá.-nyitotta ki jobban az ajtót és bementem.

-Egyébként Luhan vagyok.-mutatkoztam be meghajolva.

-Kris csapattársa?-kérdezte rögtön.

-Nos,igen.-vakartam tarkóm.

-Hogy van Kris?-meglepődtem kérdésén,de hát ugyebár Jenna barátjáról van szó.

-Hát..felfrissülten,gondolom.-kuncogtam ahogy visszagondoltam a puncsos sztorira.

Jenna anyukája csak pislogott zavartan majd fejét megrázva visszavarázsolta arcára mosolyát.

-Gondolom megbántotta a lányomat.-váltott komolyra.

-Valami olyasmi.-néztem a lépcső felé jelezve,hogy mennék már fel.

-Menj csak,majd kihúzom a lányomból.-legyintett aranyosan.

-Köszönöm.-hajoltam meg.

Épp a lépcsőn sétáltam felfelé sietősen mikor utánam szólt.

-Te sokkal jóképűbb vagy.-ezen csak tovább kuncogtam.

Mikor felértem eszembe jutott,hogy meg kellett volna kérdeznem melyik az Ő szobája.Lefele vettem z irányt,mikor halk szipogás csapta meg fülem.A hang irányába indultam.Az egyik szobából jött.Az ajtó  résnyire ki volt nyitva,ezért vettem a bátorságot és bekukucskáltam.Jenna ült az ágyán és összegömbölyödve sírt abban a koktélruhában amit ma a bulin viselt.Szívem szinte elsorvadt a látványára.Alig tudtam visszafogni,hogy ne menjek be és öleljem magamhoz miközben fülébe suttogom nyugtató szavaim.

-Te meg mit keresel itt?-nézett rám ijedten.

Nem vettem észre,de a nagy álmodozásom közepette beléptem a szobába.

-Jenna..én..hozzád jöttem.-mondtam halkan miközben közelítettem felé.

-Minek?Mit akarsz még te is?Megmondtam holnaptól eltűnök.-szipogott könnyeit nyelve.

-De én nem akarom,hogy elmenj.-kiáltottam el magam.Már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.Szívem zakatolt majdnem kiesett helyéről.

-Luhan..mi értelme ennek?-kérdezte miközben felszárította könnyeit.

-Nézd..amióta megcsókoltalak csak a te ajkaidra vágyom.Csak rád tudok gondolni,pedig az előtt is nagyon tetszettél és vágytam rád,de azóta elvetted az eszem.-ültem le ágya szélére végig szemébe mondva mondanivalómat.

-Mégis összejöttél Liu-val.-vetette szememre.

-Igen,mert azt hittem boldog vagy.Egy ideig küzdeni akartam ezért is csókoltalak meg.De mikor kézen fogva és mosolyogva láttalak Kris-sel akkor azt gondoltam nem akarok a boldogságod útjába állni.Tévedtem.-néztem kezeit,melyek a paplant markolászták.

-Sose voltam még annyira boldog,mint amikor megcsókoltál.-suttogta.Azt gondolta nem hallom meg,de tisztán értettem.Mosolyogva csúsztam elé és magamhoz húztam.

-Én is akkor voltam a legboldogabb.-súgtam hajába.Éppen rám nézett én pedig megragadva az alkalmat ajkaira tapadtam.Nem csókolt vissza egy ideig aztán megtört s hagyta,hogy átdugjam nyelvem szájába.Egy ideig csókolóztunk majd kezeit mellkasomnak feszítette így kénytelen voltam elválni tőle.

-Miért taszítasz el magadtól?-suttogtam szájára.

-Mert..úgysem jönne össze..csak fájdalmat okoznánk egymásnak.-lökött el.

-Kérlek..én szeretlek.

-Menj el Luhan,kérlek.-nézett rám kérlelve így egy utolsót néztem rá s leballagtam.Anyukájától elköszöntem és hazamentem.

Tegnap óta egy percet sem aludtam,ettem és még a fiúkat sem engedtem be a szobába vagy beszéltem velük.Nem volt kedvem semmihez sem.Csak egyedül akartam lenni..szokni a helyzetet,hiszen úgy is egyedül leszek örökre.

-Haver,gyere már ki.-kopogott Lay.

-Nem.-vágtam rá.

-Akkor legalább engedj be..ez az én szobám is.

-Nem..bocsi.-tettem hozzá gyorsan.

-Jó,de ha a menedzser hyung megjön akkor ő fog kirángatni..csak jót akartam neked.-majd elhallgatott.

Nem tudott érdekelni...semmi sem.

Jenna P.O.V.

Felkavart Luhan megjelenése és csókja..ismét.Nem hagyhattam tudtam,hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője.Nekünk nincs jövőnk.Este álomba sírtam magam.Reggel első dolgom az volt,hogy elmenjek az SM-be és "felmondjak".

-Értem,bár sajnálom,hogy így alakult.-mondta csalódottan SooMan.

-Én is uram.

-De el kellene menned az EXO dormba.Ott van a menedzserük.Ő volt a mentorod szóval szólnod kéne neki.-mondta közben pedig telefonját füléhez rakta s intett,hogy elmehetek.

Vettem egy mély levegőt s elindultam.Odaérve még a kapuban találkoztam a menedzserrel.Elmondtam neki a dolgot és ő is szomorkásan,de lefogadta a döntésemet.Épp indultam volna mikor Xiumin kiáltott nekem.

-Jenna!Velem kell jönnöd.-ragadta meg karom és a ház felé húzott.

-Mi történt?

-Baj van.-ennyit mondott csak.Rám se nézett.

Mi lehet,hogy már én kellek oda?~

-Itt a baj.-mutatott Luhan és Lay szobájára.

Én ilyen "mi bajod van?" fejjel néztem rá mire kifejtette a dolgot.

-Luhan.-kopogtam be hozzá.

-Jenna?-jött a félénk kérdés.

-Igen,bemehetek?-ekkor nyílt is az ajtó és egy szomorú,letört Luhan-nal találtam szembe magam.Szegénykém.~

-Na bezzeg neki rögtön kinyitja.-sértődötten ment a konyhába Lay.

Mindenki nevetni kezdett.Csak akkor tűnt fel,hogy Kris nincs sehol.Nem mintha hiányzott volna.

-Mi a baj?-elég hülye kérdés.

-Mi nem?-mosolygott savanyúan.

-Mesélj.-ültem le mellé.

-Szóval..Liu..terhes?-még mindig ezen voltam kiakadva.

-Igen és nem szeretett..egy percig sem..engem mindenki utál.Elegem van.-sírta el magát.

Sajnáltam és nehezen,de visszatartottam kitörni készülő könnyeimet.Karom automatikusan megölelte ő pedig,mint egy édes kisfiú hozzám bújt.

-Nem megyek el.-súgtam neki,mire erősen megszorította derekam.

-Ha nem lehetsz az enyém..akkor legalább legyél mellettem mindig és cserébe te is számíthatsz rám.Te leszel a legjobb barátom..még ha többet is érzek irántad..-fejezte be.

-Rendben.-simogattam meg hátát.Érdekes ajánlat volt,de mégis elfogadtam.Legalább a közelében lehetek.Mellette mindig.Én leszek a támasza...de..biztos csak a támasza akarok lenni?..

~Engem mindenki utál.~

~Nem Luhan..én szeretlek..túlságosan is.~

3.rész~ (+18)

Jenna P.O.V.

Nem sokáig tudtam szomorkodni,mert halk kopogásra lettem figyelmes.Lassan megpróbáltam lenyugtatni magam,miközben arrébb kúsztam a földön.

-Jenna,bent vagy?-hallottam meg Kris kissé aggódó hangját.

-Me..menj el,hagyj engem békén.-szipogtam.Éreztem,hogy megint gombóc keletkezik a torkomban.

-Figyelj,tudod te is,hogy én nem ilyen vagyok.-kezdte egy sóhaj közepette.

-Nem tudom már,hogy mit higgyek és kinek.-álltam fel nagy hévvel és könnyesen kiabáltam az ajtó másik felén álló fiúnak.
-Ne csináld ezt és kérlek ne kiabálj.Engedj be és beszéljük meg.Kérlek.-könyörgött.
-Azt csinálok,amit akarok.Te is azt csinálsz amit akarsz,nem?-flegmáztam.
-Bemehetnék?-hárította el amit az előbb a fejéhez vágtam.
Megforgattam könnyes szemeimet és a zárt kinyitottam.Berontott és a karjaiba zárt.Megint sírtam.Utáltam gyengének mutatni magam mások előtt.De ha egyszer fáj,hogy átvertek,akkor ez van.
-Annyira sajnálom,én nem így akartam.-suttogta.
-Lefeküdtél vele?-kérdeztem rezzenéstelen arccal miután eltoltam magamtól.
-Mi?-gondolkodott egy picit majd szemembe nézett és megszólalt lágy hangján,mitől végig futott a hideg is a hátamon.-Nem,nekem mint nő csak te létezel.-simított végig meggyötört arcomon.
-Hazudsz.-leheltem magam elé és elhúzódtam puha kezei elől.
-Ne tedd ezt.-nyúlt utánam,de elrántottam vállam érintése elől.
-Micsodát?Nem háborodhatok fel azon,hogy az állítólagos barátom isten tudja mióta csal engem?-akadtam ki és mentem el mellette nagy hévvel viszont menekülni nem tudtam mert visszarántott.
-Hagy bizonyítsam be neked,hogy nem hazudok és tényleg nagyon szeretlek.-búgta arcomtól pár centire.
-Hogy tudnád?-kíváncsiskodtam.Érdekelt,hogy mit forgat a fejében.
-Gyere el velem Busan-ba.-szólalt meg csillogó szemekkel.
-Mégis minek?
-Eltöltünk ott egy hétvégét csak mi ketten.Hidd el jó lesz.-bújt közel hozzám.
-Legyen.-adtam be derekam.
Annyira megörült,hogy felkapott karjaiba és pörgetni kezdett.Nevetve kapaszkodtam nyakába,nehogy leessek róla.
Miután kézen fogva  kisétáltunk a szertárból Luhan hozzám se szólt.Se a hazaúton se a vacsoránál.Biztos nagyon megbántottam,de én is haragszom rá egy picikét és szerintem jogosan.Kicsit szomorúan mentem haza,hogy pakoljak a holnapi kiruccanásra.Este tizenegyre kész is lettem és hulla fáradtan dőltem az ágyamra.Azonnal elaludtam.

Másnap telefonom csengőhangjára keltem.Felültem az ágyban majd odasasszéztam dzsekimhez és előkutattam a zenélő alkalmatosságot és a nevet meg se nézve tettem fülemhez.
-Halló?-szóltam bele álmos hangon miközben szememből próbáltam kiverni az álmosságot.
-Szia.Ma érted megyek négyre.-monda megszokott mély hangján Kris.
-Rendben.-ásítottam egyet majd letettem és visszazuhantam az ágyba.
Nem éreztem jól magam annyira.Már megint Luhan járt a fejemben.Vajon most mit csinálhat?Haragszik még?Többet hozzám se szól?~megráztam fejem elhessegetve az értelmetlen kérdéseket és beletemettem fejem párnámba.Sikítottam egy halkabbat majd arra jutottam,hogy elfelejtem Luhan-t.Örökre.Jobb lesz így.Csak beletudok szeretni Kris-be,nem?Nem lesz annyira nehéz.

Végül délig elő sem másztam barlangomból.Tudtam,hogy anyumék már rég nincsenek otthon.Lementem enni valamit majd elkezdtem készülődni.Egy lengébb,nyárias egybe ruhát kaptam elő szekrényemből alá pedig egy vékony,rózsaszín neccharisnyát vettem fel.Hajamat felkontyoltam és elkezdtem a napi sminkemet.Nem vittem sose túlzásba így most is csak egy réteg alapozót vittem fel és hogy kiemeljem szemeim kihúztam vékonyan tussal.Még ajakbalzsamomat végig kentem számon és elégedetten néztem bele tükrömbe.Lassan elérkezett a négy óra.Futottam ajtót nyitni Kris-nek,hiszen csöngetett.

-Indulhatunk?-jelent meg egy édes mosoly arcán,mikor kinyitottam neki az ajtót.
-Mehetünk.-bólogattam majd elmentem gyorsan a bőröndömért és siettem is vissza kedvesemhez.
-Majd én viszem.-még mindig levakarhatatlan mosoly ült helyes pofiján majd karomon végig simítva vette ki kezemből a telepakolt bőröndöt.
Ez a mozdulat...Luhan..amikor Ő simított végig rajtam akkor belebizseregtem.Kris érintése viszont nem váltott ki belőlem semmit.Biztos jó lesz ez így?Ki tudja..meg kell próbálnom.
 Míg Kris pakolászott a csomagtartóba addig én kényelembe helyeztem magam az anyósülésen.Beült majd mielőtt elindultunk volna tenyerét combomra rakta.Megsimogatta miközben közel hajolt hozzám és egy szájra puszit kaptam.
-Meglátod jó lesz.-mosolyogva húzódott vissza a kormány mögé.Igen..én is ebben reménykedem Kris.

Az autóúton nem is beszéltünk többet.Hol telefonált,hol a helyről áradozott,ahova visz.A tengerpart..ez az egy legalább jó lesz.
Mikor odaértünk elállt a lélegzetem is.A ház pont a tengerrel szemben volt alig öt percet kellett volna sétálnom a vízig.
A ház maga nem volt túl nagy,mégis otthonos és modern volt.Tágas terek hálózták be és az óriási üvegablaknak köszönhetően remek rálátás nyílt a tengerre.El tudnék éldegélni itt.~
A cuccainkat gyorsan lepakoltunk majd elindultunk felfedezni a helyet.Nem jártam még Busan-ban és mivel csak egy hétvégére jöttünk nem tudok mindent végig nézni sajnos,de akkor legalább kiélvezem a nyári napsugarak melegét és a hideg habokat.Lementünk a partra,ahol kerestünk egy közelebbi helyet,történetesen egy padra bukkantunk,majd Kris elment frissítőért és ennivalóért.Mikor visszaért szó nélkül kezembe nyomta a finomnak tűnő ételt,majd mindketten falatozni kezdtünk.Meg sem szólaltunk,míg maradt ehető dolog a kezünkben.Teli hassal dőltem hátra a padon majd kortyoltam párat ásványvizemből.
-Gyere.-húzott fel a padról majd szaladni kezdett a vízbe.Nagy gyerek.Nevettem egyet majd utána futottam.Estig csak pancsoltunk a hűs habokban.Végül is jól szórakoztunk.Éppen a naplementét néztük,miközben Kris átkarolt.Lányos zavaromban elfordítottam fejemet a másik irányba és nagyot nyelve pirultam el.Azért Kris felől új volt ez a fajta viselkedés.Nem igazán a romantika mestere.
-Nézz rám.-mondta kérlelően.
Lassan felé fordultam,mire ajkaimra tapadt.Kissé heves volt,mégis gyorsan eltávolodott.Nagy szemekkel meredtem rá,mire csak egy férfias kuncogást kaptam válaszul.
-Most,hogy itt vagyunk ezt szeretném neked adni.Hogy emlékeztessen arra mennyire szeretlek és megbántam amit tettem.-húzott elő egy kis dobozt törölközője alól.Kezembe nyomta én pedig gondolkodás nélkül kinyitottam.Elképedve néztem a gyönyörű gyűrűt amit újonnan kaptam.Amikor felakartam húzni ujjamra akkor láttam meg a "Saranghae.." feliratot a belsejében.Kissé meghatódtam és köszönet képen egy csókot nyomtam szájára.Kris belehümmögött a csókomba.Ölébe húzott és megszakítva csókunkat nyakamat kezdte el kényeztetni.Hirtelen egy ideges horkantást hallottunk meg hátunk mögül.Odakaptam tekintetemet ahogy Kris is.Egy lány állt s látszólag fortyogott a dühtől.
-Szóval ezért jöttél Busan-ba?-vonta kérdőre Kris-t.
-És ha igen?Mi közöd hozzá?-vetette oda félvállról neki barátom.
Én csak néztem,mint valami fogyatékos.Miről maradtam le?
-Mi közöm hozzá?Akkor ezzel vége?-a lány szemei megteltek könnyel.Szívem akaratlanul is összeszorult látványára.
-Viszlát Liu.-mosolygott rá gonoszan Kris.
Liu elfutott heves zokogás közepette Kris pedig visszafordult hozzám s ismételten ajkaim falta.Jól esett,hogy végül is engem választott.
-Ezt már nem bírom.-nyögte.Felállt velem az ölében s a ház felé kezdett sprintelni.
Megijedtem,hogy mégis mit nem bír már.Nagy nehezen kinyitotta a bejárati ajtót s amint beértünk neki nyomott a hideg falnak.Én még mindig az ölében voltam,így lábaimmal közre fogtam derekát.Nem akartam leesni,ezért erősen kapaszkodtam belé.Kris megszakította érzéki csókunkat s eltolt magától,hogy szemembe tudjon nézni.Nehezen,de álltam pillantását.
-Tényleg szeretsz?-kérdezte mély hangján.
-Igen.-félénken rebegtem neki.Félmosolyra húzta száját.
-Akkor..-fülemhez hajolt.-pecsételjük meg szerelmünket.-súgta érzékien.
Olyan vörös lettem,mint a rák.Ezt most hogy a..?
-Mert..te is szeretsz engem?-kérdeztem félve.Még soha nem voltam ilyen helyzetben.
-Nagyon,nagyon,nagyon.-minden "nagyon"-nál adott egy gyors puszit nyakamra.
Beleremegtem eme tettébe majd egy éles sóhajjal tudattam vele,tetszik amit éppen csinál.Megérthette s ekkor ismét elindult valamerre.A szobánkban kötöttünk ki.Ledobott az ágyra és azonnal fölém kerekedett.Kaptam egy puszit a homlokomra majd az orrom hegyére aztán a számra.Után haladt tovább.Kaptam még egyet az államra,a nyakamra s végül a kulcscsontomra is kaptam.Nagyokat sóhajtottam,mikor megéreztem kezeit combomon.Levegőt is elfelejtettem venni.Lassan simított végig rajta s minden simítás után egyre fentebb simított.Megremegtem alatta mire elmosolyodott.Hirtelen azt vettem észre,hogy keze már bugyimnál van.Reflexszerűen csuktam volna össze lábaimat,de Kris keze megakadályozott ebben.
-Ne félj.-hajolt fentebb egy csókra.-Vigyázok rád.Jó lesz majd meglátod.-nyugtatgatott.
Nem magától a dologtól féltem,hiszen nem ez az első alkalom..inkább attól,hogy kivel csinálom azt a dolgot.Hiszen csak egy hónapja vagyunk együtt.Máris készen lennénk?Ahogy elnézem..Kris biztosan.
Bólintottam egyet mire visszatért előző munkájához.Lassan lehúzta bugyim és eldobta a szobába.A szoknyám nem volt zavaró tényező,így azzal nem fecséreltünk időt.Befészkelte magát lábaim közé s puszilgatni kezdte hasam.Belemarkoltam hajába.Fentebb kúszott s erősen tépni kezdte ajkaim én pedig közben kihámoztam pólójából.Felső teste kissé felizgatott.Nem volt annyira kigyúrt,mégis enyhe kockákat véltem felfedezni rajta.Beleharapott nyakamba mire végig húztam körmeim hátán.Felszisszent majd egy utolsó csókot hintett számra.Annyira extázisban voltam,hogy már csak arra eszméltem fel,hogy két ujját mozgatja bennem.Nyögtem egy hangosat,mire betapasztotta számat sajátjával.
-Mehet?-kérdezte felizgulva.
-I..igen.
Hímtagjával körözgetett nyílásomnál majd hirtelen belém hatolt.A furcsa érzésre nyögtem egyet Kris pedig hümmögve kezdte bennem mozgatni férfiasságát.Először lassan mozgott,hogy megszokjam méretét,majd egyre gyorsabb lett.Fokozatosan gyorsította csípőjét miközben nyakamba szuszogott és hümmögött.Néha jól esőeket sóhajtott pont mint én.
-B..bébi..olyan szűk vagy.-nyüszögött.
Éreztem,hogy nem kell már sok a végéhez.
-Khriiss.-nyögtem egy utolsót mikor elért az orgazmus.Pár lökés után Kris belefúrta fejét nyakamba és lihegve hintett pőre bőrömre pár puszit.Próbáltam lenyugtatni magam,miközben Kris kihúzódott belőlem s mellém gurult.
-Ez jó volt.-húzta fejem mellkasára.
-Az.-azt hiszem.~Mondtam magamban s nyomtam egy gyors puszit mellkasára.Ő betakart minket majd kaptam egy puszit fejemre és mintha morgott volna egy "szeretlek"-et,de ebben nem vagyok biztos.Annyira fáradt voltam,azonnal elaludtam.

Másnap egy puszira keltem.Kris mosolygós arcával találtam szembe magam.
-Jó reggelt,szerelmem.-súgta ajkaimra.
-Neked is.-mosolyogtam.Nagy nehezen feltápászkodtam.
-Menj fürödj le én addig hozok valami finomat reggelire.-sietett ki a konyhába.
Gyorsan megmosakodtam,megfésülködtem és fogat mostam majd újult erővel sétáltam vissza az ágyhoz s lehuppantam rá.Pár perccel később Kris suhant be egy tálcával kezében ami tele volt finomabbnál finomabb ételekkel.Szépen megreggeliztünk majd Kris tanácsára megnéztünk egy romantikus filmet.Csodálkoztam nagyon a viselkedésén.Nem ilyennek ismertem meg.Akkor és ott úgy éreztem,hogy szerelmes vagyok és ő is tényleg szeret engem.Talán Luhan csak egy apró fellángolás volt a részemről..

Rá két napra már egy neves bálba készülődtünk.Az EXO-M-et hívták meg,hogy jelenlétükkel emeljék a színvonalat.Boldogan fogadtam el Kris meghívását.Habár egy valami volt,ami miatt nem voltam túl lelkes.Az pedig Luhan és az új barátnője Liu.Mikor meghallottam,hogy összejöttek napokig rossz kedvem volt és sokszor gorombáskodtam Kris-sel is,pedig azóta,hogy Busan-ban jártunk jelentős változáson esett át.Én szeretem őt,de akkor miért izgat Luhan és a kapcsolata?
-És íme az EXO-M.Köszönjük,hogy eljöttek.-köszöntött minket a főszervező.
-Mi köszönjük a meghívást.-hajoltak meg.
Egész végig Kris nyakán lógtam miközben ő látszólag szívesebben foglalkozott a többi nagy emberrel,mint velem.Megelégeltem a sok egy helyben állást ezért kimentem a teraszra.Rajtam kívül csak egy szerelmes pár volt kint akik nagyban ölelkeztek.Mikor megfordult a nekem háttal állt fiú..meg is bántam,hogy kimentem.
-Luhan..-suttogtam magam elé miközben őket figyeltem.
Luhan egy mosollyal az arcán adott puszit Liu-nak majd elindult befelé a lányt ott hagyva.Mikor elsétált mellettem arcáról semmit sem tudtam leolvasni.Szememet csípni kezdték a feltörő könnyeim,de visszafogtam magam,hiszen Liu még kint volt.Az említett felém közelített s megállt előttem.
-Szia.-mosolygott aranyosan.Pedig azt hittem egy kis hisztizős liba.
-Szia.-mondtam unottan.Most nem ment az "erőltessünk mosolyt a fejünkre."
-Mi a baj?-kérdezte gondoskodó hangon.
-Szereted Luhan-t?-kérdeztem miközben a teraszról néztem a távolba.
-Igen...-túl sokáig várt a válasszal.-azt hiszem..-sóhajtott.
-Azt hiszed?-néztem rá kicsit idegesen.
-M..mert?
-Veled csalt engem Kris.-vetettem oda neki.
-Mi van?Ez most honnan jött?-emelte fel ő is hangját.-Nem vagyok még biztos az érzéseimben,de határozottan kedvelem...bár nem annyira,mint Kris-t.-szomorodott el a végén.
Én is ezt érzem..csak fordítva.~mondtam ki majdnem hangosan.
Igen,most hogy Luhan-nak van valakije határozottan féltékenységet érzek és az érzéseim Kris iránt halványodnak.
-Szép amúgy a gyűrűd.-bökött ujjával a tárgyra melyet három napja kaptam Kris-től.-Kris-től kaptad,ugye?-olvas a gondolataimban?~
-Igen..honnét tudod?-néztem rá értetlenül.
-Mert nekem is ilyen van.-mutatta fel kezét.
A szemem tányér méretű lett és odakaptam ujjáért.Megnéztem s még a saranghae is ott díszelgett benne akárcsak az enyémben.
-Sajnálom.-mondta majd az ajtóban szobrozó Luhan-hoz sietett.
Luhan le sem vette rólam a szemét.Folyamatosan engem nézett kicsit bús képpel.Mikor eltűntek látókörömből és feleszméltem döbbenetemből befelé siettem.
Ha megtalállak Kris..uhhh.~
És meg is találtam.Egy szőke csajt falta fel majdnem a sarokban.Az agyam akkor szállt el teljesen s gondolkodás nélkül vettem az irányt feléjük.A csajt a hajánál fogva vágtam a földhöz.Mindenki minket nézett ,de én nem zavartattam magam.
-Hogy tehetted?-kérdeztem hangosan és remegve Kris-től.
-F..figyelj..én..-jött felém.Meg kell mondjam nem volt túl józan,de akkor sem csinálhat ilyet.
-Te nem ilyen vagy,mi?-flegmáztam vele.-Nem elég,hogy ugyanolyan gyűrűt adsz nekem,mint Liu-nak még ugyanúgy kell rajta kapjalak egy másik csajjal,mint ahogy ő engem veled?-estem neki.Ütöttem ahol tudtam.Idegesített a tudat,hogy csak egy lyuk voltam neki,amit betömhet.
-De én..-nem hagytam beszélni,mert akkora pofont adtam neki,hogy égett utána a kezem is rendesen.
Fogtam magam és a nyakkendőjénél fogva odavonszoltam a puncsos tálhoz és belenyomtam sármos kis fejét.
A teremben mindenki felmordult,kivéve Xiumin-t és Lay-t.Ők dőltek a röhögéstől.Miután kétszer is belenyomtam fejét diadal ittasan hagytam el a helyiséget.Kint Luhan hatalmas szemeivel találtam szembe magam.Könnyezve akartam elfutni mellette,de elkapta karom.
-Várj.-mondta halkan.Szerintem ő is ledöbbent az előbbi mutatványomon.
-Hagyj békén.Kris-nek pedig üzenem,hogy végeztem vele.És az egész SM-mel is.-na jó..ezt nem gondoltam teljesen át,de az biztos,hogy nem akarok róluk egy jó ideig tudni.
Kirántottam kezem szorításából majd taxival hazamentem.
-Hát veled meg mi lett?-nyitotta ki nekem az ajtót anya.
-Vége.-ennyit tudtam nagy hüppögéseim közepette kinyögni és felfutotta szobámba.
Teljesen elvesztem..most mit kezdjek magammal?..

2.rész~

       

Kris P.O.V.

Nem akartam elhinni,hogy azok ketten együtt mentek el abba a fránya boltba.Nem voltam féltékeny,hiszen egyértelműen nem vagyok szerelmes Jenna-ba.Tény,hogy nagyon szép,kedves és csinos,de nem szeretem olyan nagy mértékben,hogy szerelemnek nevezzem.De akkor is zavart,hogy Luhan nem érti meg hol a határ.Folyton Róla áradozik,ha pedig itt van nálunk folyton a nyakán lóg.Pedig Ő az enyém és csak az enyém.Igen,nem szép dolog,hogy szegényt átverem,de mit tehetnék?Ilyen vagyok.Imádom a nőket és miért ne lehetne egyszerre több barátnőm is,ha egyik sem tud a másikról?Éppen Liu-tól ,az egyik "barátnőmtől" jöttem haza,mikor a fiúk közölték velem a helyzetet.Hogy miért nem adom oda Luhan-nak Jenna-t?Ez egyszerű.Mert így kényelmes nekem.Ő mindig házhoz jön,így lényegében van egy biztos pontom.Szóval kitaláltam,hogy ma nálunk alszik Jenna.Engedélyt is kértem hozzá és mikor visszaértek azonnal meg is kérdeztem lenne-e kedve hozzá.Bele is ment,így ki is pipálhatom a barátnő listán.Boldog lesz,hogy gondoltam rá és nem fog nyafogni sem.Egy zseni vagyok.

Jenna P.O.V.

Az a tervem,hogy elkerülöm Luhan-t kudarcot vallott,mikor vacsora után felajánlotta,hogy segít elmosogatni.Utálja a házimunkát és mégis mosolyogva törölgette majd rakta el a megtisztított edényeket,evőeszközöket és poharakat amelyeket adogattam neki.A fiúk eltűntek.Mindenki végezte az esti rutinját mi pedig kettesben maradtunk a hatalmas konyhában.Ez a csönd teljesen más volt,mint a bolt előtti csend.Ez már-már kínosnak volt betudható.Még sose volt ilyen a légkör köztünk.Ő csak mosolyog de közben látszik rajta,hogy agyal valamin.Hisz én is ezt teszem.Rajta agyalok napi szinten.És ha ő pedig rajtam?..rajtunk?De furcsa ez a szó,hogy rajtunk.Mi kettőnkről.És akkor beugrott a csók és az a vészjósló tekintet,ahogy odasúgta nekem azt a mondatot.Természetemtől fogva kíváncsi vagyok.Ha valamiről nem tudok az rettentően zavar és irritál.Ki kell derítenem.Ha rákérdeznék biztos nem mondaná el..Luhan..keze?~Néztem oldalra hiszen megéreztem érintését minek hatására ismét csak pírban úszott arcom.Az utolsó kiskanálért nyúlt,de tenyerét felvezette csuklómra miközben végig cirógatta bőröm.Reflexszerűen húztam volna el végtagom..ha..nem markolt volna rá csuklómra.A fém evőeszköz tompa koppanását hallottam csak.Tátott szájjal és ledermedve figyeltem ahogy közelebb ránt magához és karjaiba zár.


-E..ezt most miért?-motyogtam pólójába.
-Nem ölelhetem meg azt,akit szeretek?-kérdezte miközben eltolt magától és felemelte államnál fogva fejem.
Egyenesen íriszeibe néztem,mire összerándult szívem.
-Ne nézz rám így,kérlek.-tértem vissza pólója bámulásához.
-Hogyan?-erősködött és végig simított karomon.LUHAN.~
-Nem tudom megmondani hogyan,de..-kuncogása szakított félbe.
-Megmondjam én?-nézett rám mosolyogva..ne..tedd..már..ezt.Egy aprót bólintottam mire lehajolt arcomhoz és orrunkat összeérintette.-Szerelmesen nézek rád.Vággyal.Vágyom a te szerelmedre.Úgy kell nekem mint a levegő.Megpusztulok a tudatra,hogy pont vele vagy.-bökött fejével Kris szobája felé.
-E..ezt nem értem.Nem értelek.Se most se a boltnál.Mi ütött beléd?Hiszen nem tekinthetünk egymásra így.-szakadtam ki karjaiból és dühösen vágtam hozzá szavaimat.Persze csak suttogtam nehogy a fiúk felkeljenek.
-A szerelmet érteni kell?Szerintem nem.Hanem érezni és én érzem.-jött közelebb én pedig a pultig hátráltam.-Ezt nem lehet megmagyarázni vagy kontrollálni.Ez jön magától.-mosolygott halványan.
Igaza van..hiszen én sem értem az érzéseimet és számomra ez új mivel nem voltam még szerelmes.Eddig.Úgy érzem minél többször közeledik felém annál jobban vonzódom hozzá.
-Luhan.-súgtam neki mivel időközben ismét szörnyen közel merészkedett hozzám.-Kris bármikor kijöhet,ez nem jó így.Már így is rád gondolok folyamatosan.Így is épp eléggé szeretlek.-vörös arccal mondtam mindezt szemeibe nézve.Sunyi mosolyra húzta dús ajkait.A kis piszok biztos élvezi a helyzetet.-Ne..ne mosolyogj már ennyire.-ütöttem karjába durcisan.Erre még jobban nevetni kezdett.
-Miért ne mosolyognék?Van rá okom.Most vallottál nekem szerelmet.-hajolt le hozzám majd nyelvét oldalt kidugva kuncogott egy édeset.
-Ho..hogy mi van?De hiszen én nem is..-hadonásztam kezeimmel kétségbeesve.Kiforgatja a szavaimat ez a kis...uhhh.
-Ezzel már elkéstél.Elárultad magad és most meg még jobban zavarba jöttél,tehát igaz..szerelmes vagy belém.-elkezdett édesen ugrándozni.
Ennyire átlátszó lennék?És..ennyire béna?Képes voltam szerelmet vallani neki?Aish..Jenna.Fejemet fogva dőltem a pultnak.
-Na akkor jöhet a következő lépés.-próbált meg lehiggadni.Erre felkaptam a fejemet.Mit tervezhet?
-Miféle lépés?-néztem rá félve.
-Ez.-elkapta kezeimet majd a pultra nyomta őket ezzel esélyem sem volt ellökni.Gyors csókot lehelt ajkaimra majd a szobák felé nézett,hogy nem-e óhajt valamelyik tag kijönni majd visszafordult hozzám mosollyal kívánatos száján és bátrabban s lassabban vette birtokba párnáimat.Felfogtam a cselekedetét,de annyira..örültem neki..annak,hogy minden alkalmat megragadt csakhogy egy szép szót mondjon nekem vagy csókot lopjon tőlem.Folyton tudja hogy tud zavarba hozni és pulzusomat kétszer olyan gyorsra emelni.Mellette mindig jó kedvem van és most is..mi ez az égető érzés?Hiszen ég a bőröm és a szám.Pusztán az érintésétől ennyire túlfűtötté válok?Ez mégis hogyan lehetséges?És..én..hogy lehetek ennyire könnyűvérű?Hagyom,hogy akkor és azt csináljon velem amit és amikor akar.Ráadásul a barátomat csak egy ajtó választja el tőlem mégis szemrebbenés nélkül falom barátja ajkait.Normális ez?Egy borzasztó nőszemély vagyok és még élvezem is a csókjait.Mikor éreztem,hogy szorítása lazul kezeimen azonnal eltoltam magamtól majd ledobtam kezemből a konyharuhát és futni kezdtem a fürdő felé.Csak érjem el.De nem..hogy tud ilyen gyorsan kapcsolni?

-Hova mész?-kérdezte lihegve.
Én lassan már ráknak éreztem magam a folytonos pirulásom miatt ami most sem maradhatott el.
-Fürdeni.Fáradt vagyok és..-ekkor nyílt az ajtó,de nem mertem oda nézni..megdermedtem.Tudtam,hogy Kris jött ki,hiszen Luhan fénysebességgel ugrott a kanapéra,mintha mindvégig a TV-t bámulta volna.

-Nem jössz?-jött oda hozzám kíváncsian és csókolt szájon.Nem volt nagy cucc..semmit sem éreztem,sőt..zavart a csókja,a közeledése,hogy Ő nem Luhan.
-De máris,csak gyorsan lefürdök.-gyorsan beszaladtam és bezártam magam után az ajtót.
Megráztam fejem majd odasétáltam a kád mellé és megengedtem a jó meleg vizet magamnak.Míg nem lett megfelelő mennyiségű víz a kádban addig levedlettem magamról gönceimet,elzártam a csapot és egy fáradt sóhaj kíséretében lassan beleültem a fürdővízbe.Hátradőltem és halántékomat kezdtem el masszírozni.Most mit tegyek?~Egyértelműen Luhan-t szeretem,de nem akarom megbántani Kris érzéseit.Meg aztán nem is vetnem rám túl jó fényt,ha szakítanék a leaderrel és összejönnék egy másik csapattaggal.Melyik kiadó adná nyugodt szívvel nekem a bandáját,ha ilyeneket művelek?De ha továbbra is ebben a kapcsolatban maradok akkor csak én és Luhan is megőrülünk.Nem akarom és nem is szeretem megjátszani magam.A hazudozás és becsapás pedig semmiképp nem vezet jóra.Most mihez kezdjek?~
Egy óra elteltével merészkedtem csak ki a fürdőből.Csak egy törölköző takarta testem szóval féltem attól,hogy esetleg valamelyik tag a közelben ólálkodik.Megkönnyebbülve könyveltem el magamban,hogy tiszta a terep és gyors léptekkel közelítettem meg barátom szobáját.Halkan benyitottam,hisz biztos voltam benne,hogy alszik.Lottót kellett volna aznap vennem,mivel egy mélyen alvó Kris fogadott az ágyon.Nem váltott ki belőlem semmit sem ez a látvány csak megkönnyebbülést,hogy nem kell enyelegnem vele egy sort.Bezzeg ha Luhan feküdne az ágyon..biztos mosolyognék egy sort és pironkodva simítanám meg selymes arcát.Állj le!~Kikaptam Kris szekrényéből egy hosszú pólót ami majdhogynem térdemig leért és bebújtam a meleg ágyba olyan halkan,hogy levegőt sem mertem venni.Kényelmesen elhelyezkedtem,bár semmit sem tudtam aludni.Rá gondoltam,ami már meg sem lepett.Megszokott volt már,hogy róla álmodom,rá gondolok,rá vágyok.Reggelre talán ha két órát tudtam aludni.Kris még aludt,így arra gondolva,hogy a másik öt fiú is még húzza a lóbőrt kivánszorogtam a szobából.Főztem egy kávét és amíg az ihatóra kihűlt,átöltöztem.Mire visszaértem a konyhába már csak az üres kávés pohár fogadott és egy,a hűtőben kutakodó Xiumin.A kis köcsög megitta a kávémat.Na most megkapja.Húztam sunyi mosolyra számat majd a lehető leghalkabban a háta mögé sunnyogtam és két mutatóujjamat oldalába döftem.Kiáltva ugrott egyet mire kitört belőlem a röhögés.
-Jenna!Ez nem volt szép tőled.A szívbaj jött rám.-kapott szívéhez majd sértődötten vette elő a szendvicshez szükséges alapanyagokat.Könnyeimet törölgetve nyugodtam le majd komolyan néztem rá.
-Megérdemelted.Az bezzeg szép volt,hogy megittad a kávémat,mi?-álltam elé csípőre tett kezekkel.
-Hát..az..-vakargatta tarkóját.
-Na jól van.-forgattam meg szemeimet.-Most már kvittek vagyunk.-mosolyogtam rá.
-Segítesz?-kérlelt kétségbeesve.
-Persze.-kuncogva vettem ki kezéből a megvajazott kenyeret.
-Ja és..
-Nem mondom el senkinek sem,hogy úgy sikítasz,mint egy kis lány.-nevettem mire meglökött.
-Nem is szükséges.Arra keltünk.-szólalt meg mögülünk Chen majd nevetve jöttek ki a kómás fiúk is.
Xiumin fülét-farkát behúzva jobbnak látta,ha inkább a TV-t bámulja.Mindenkinek készítettem szendvicset és mire végeztünk be is toppant a menedzserük.
-Jó reggelt fiúk és Jenna.-mosolygott barátságosan.
-Mi a mai terv?-kérdezte Kris miközben megölelt.Lopva Luhan-ra pillantottam,aki nem repesett az örömtől és..én sem.
-Ma egy reggeli műsorban fogtok fellépni.-közölte és már nyitotta is az ajtót jelezvén,hogy indulnunk kell.
Az én munkám ilyenkor annyi volt,hogy terelgessem a fiúkat,mint a bárányokat..hozzak nekik inni vagy enni.Lényegében mintha asszisztens lennék.Annyi a különbség csak köztem és az asszisztensek között,hogy a menedzser folyton magyaráz,hogy milyen helyzetben mit kell tenni.Így tudok csak fejlődni.Mikor odaértünk a srácok azonnal a nekik kijelölt öltözőbe mentek,ahol felkészítették őket a fellépésre.Sminkesek mindenhol,fodrászok hada,statiszták akik magyaráznak nekik és öltöztetők akik úgy rohangálnak össze-vissza,hogy beleszédül az ember.Tiszta őrültek háza van minden fellépés előtt.Minden tiszteletem a fiúké,hogy képesek kibírni ezt a zsongást.
-Öt perc a kezdésig!-kiáltotta el magát egy férfi mire az EXO elindult a színfalak mögé.
Én nem szerettem őket olyan közelről nézni mert csak ideges lennék,nehogy elrontsanak valamit,ami egyébként esélytelen.Ők mindig tökéletesek.De nekem ilyen a felfogásom.Mint mindig most is az öltözőben maradtam a felkészítő csapattal és az ott található TV-n keresztül néztem az élő közvetítést.Csak a végén tűnt fel,hogy egész végig Luhan-t figyeltem.Hiányzott az..ölelése..a jelenléte.Csak fájdalmat okozok neki azzal,hogy engem és Kris-t kell néznie..de ezzel együtt magamnak is fájdalmat okozok.Még a szereplés után jött a fél órás beszélgetés az EXO-val.Már éppen keltem volna fel a kanapéról,hogy kimenjek a kávéautomatához mikor megszólalt egy ismerős hang.Kris telefonja.~
A barátnőjeként úgy éreztem megnézhetem az üzenetet,amit egy Liu nevezetű lány küldött neki..legalábbis ezt a nevet írta ki mobilja.Kíváncsian nyitottam meg.Fogalmam sem volt arról ki lehet ez a nő vagy lány.Sose mesélt róla Kris és ez már rossz jel lehet csak.A szívem..megállt.Ilyet..Ő..képes velem tenni?

"Kris maci <3 Mikor jössz már?Mert arra gondoltam,hogy a mozi helyett itthon is maradhatnánk.:$ Majd írj,szeretlek.<3"

Mi a fészkes fene?Ez most komoly?Ekkor jöttek be az öltözőbe én pedig gyorsan ledobtam a telefont.
-Jók voltunk,ugye?-ült le mellém boldogan.
-Liu üzeni,hogy ma inkább otthon akar maradni.-mondtam higgadtan magam elé nézve.
-Megmagyarázom.-állt fel nagy hévvel.
-Ezen mit kell magyarázni?Van még egy barátnőd,ha jól értelmeztem.-álltam fel én is.Ideges voltam,de csak mert becsapott.Nem is szeretett akkor meg miért nem szakított?Mondjuk én is valami hasonlót tettem vele,szóval semmivel sem vagyok jobb.Talán annyival,hogy én nem feküdtem le mással..sőt..senkivel sem.Ő meg valószínűleg igen.Luhan odajött hozzánk kezét pedig kimérten Kris vállára tette.
-Én mondtam haver,hogy lefogsz bukni.
-Ne kezd!-söpörte le kezét válláról.
-Te tudtad?-néztem mérgesen Luhan-ra.
-Sajnálom.-ennyit mondott csak.
Nem bírtam tovább.El kellett tűnnöm a közelükből.Mindenkitől,ezért kirohantam az öltözőből.
-Jenna!-kiáltott utánam..Luhan.
Nem álltam meg.Egészen a takarítószertárig rohantam.Berontottam oda és a földre rogytam.Becsaptak.Nem Kris miatt sírtam,annak inkább örültem.De Luhan-ban csalódtam..miért nem mondta?Ha talán szólt volna akkor nem ostromoltam volna magam amiért beleszerettem.Megkímélt volna a fájdalmaktól.
~Nem minden az,aminek látszik.~ jutott eszembe.
-Figyelmeztetett.-motyogtam magamnak.
Vajon hogyan tovább?..