4.rész~

Luhan P.O.V.

Azt hittem jó ötlet lesz.De nagyot tévedtem.Úgy éreztem ezzel eltudom felejteni.Liu nagyon szép és kedves lány,de Jenna közelébe sem ér.Jenna boldognak tűnt én pedig nem akartam a boldogsága útjába állni.De ahogy a bulin egymás mellett láttam a két lányt egyértelművé vált számomra,hogy melyikükhöz húz a szívem.Azután a balhé után nagyot nőtt a szememben Jenna.Szépen megvédte magát.Igazi nőként viselkedett.Elakar menni?Azt nem hagyhatom..nem élném túl..éppen mentem volna utána mikor Liu kezét vállamra tette.Értetlenül néztem hátra.Mit akarhat pont most?

-Luhan..beszélhetnénk?-kérlelő tekintetét látva megenyhültem,de nem a legjobbkor "zavart" meg.

-Később nem érne rá?-néztem Jenna után.

-Már így is későn szólok.-suttogta szomorúan.Mi lehet a baja?

Megadón sóhajtottam egyet majd követtem őt az egyik sarokba.Kris időközben haza ment,hogy átöltözzön,bár szerintem vissza se fog jönni,miután így elintézte az ex-barátnője.Legalábbis remélem már csak ex.

-Szóval..-kezdte és közben a földet nézte.Ekkora volna a baj?

-Mi az Liu?-emeltem fel fejét állánál fogva.Sírt.

-Én..én..terhes vagyok.-nyögte ki majd keserves zokogásba kezdett.

-Hogy..mi van?-léptem hátrébb párat.-Mé..mégis kitől?

-Kris-től.-esett még jobban kétségbe.

-És ő ezt tudja?-mentem megint közel hozzá,hogy ne hallja mindenki a beszélgetésünket.

-Dehogyis.-kiáltotta el magát.

-Én..én..erre nem tudom mit kell mondani.-vakartam tarkómat.Gondolkodtam..Liu-t nem szeretem.Nem is az én gyerekem.Alig három napja vagyok együtt vele..ezt nem..

-Állj!Én ezt nem vállalom.Nem az én gyerekem és egyébként sem vagyok ilyenre felkészülve.Az SM pedig meg is ölne.Ráadásul..én..téged nem is szeretlek.-súgtam a végét.

-Én sem téged.-vágta rá.Ez könnyített a szívemen bár fájt is ez a gyors visszavágás.Hát én senkinek sem kellek?Miért vagyok ennyire szerencsétlen?

-Akkor..gondolom.-kezdtem.

-Igen..az lesz a legjobb.Ma pedig elmondom Kris-nek.-törölgette könnyeit.-Viszlát.-ölelt meg.

-Szia.-suttogtam de már messze járt.

Miután viszonylag felfogtam a történteket kapcsoltam és elindultam Jenna után.Gondoltam haza ment legalábbis reméltem.Az ajtóban állva azon gondolkodtam,hogy mit mondhatnék neki.Nagy nehezen becsöngettem.Egy kis ideig semmi mozgást nem érzékeltem,majd nyílt az ajtó és egy mosolygós nővel találtam szembe magam.

-Jó estét,segíthetek valamiben?-kérdezte kedves hangon.

-Igen én Jenna-val szeretnék beszélni.-viszonoztam kedves gesztusát.

-Nem hiszem,hogy most lejönne.De te nyugodtan felmehetsz hozzá.-nyitotta ki jobban az ajtót és bementem.

-Egyébként Luhan vagyok.-mutatkoztam be meghajolva.

-Kris csapattársa?-kérdezte rögtön.

-Nos,igen.-vakartam tarkóm.

-Hogy van Kris?-meglepődtem kérdésén,de hát ugyebár Jenna barátjáról van szó.

-Hát..felfrissülten,gondolom.-kuncogtam ahogy visszagondoltam a puncsos sztorira.

Jenna anyukája csak pislogott zavartan majd fejét megrázva visszavarázsolta arcára mosolyát.

-Gondolom megbántotta a lányomat.-váltott komolyra.

-Valami olyasmi.-néztem a lépcső felé jelezve,hogy mennék már fel.

-Menj csak,majd kihúzom a lányomból.-legyintett aranyosan.

-Köszönöm.-hajoltam meg.

Épp a lépcsőn sétáltam felfelé sietősen mikor utánam szólt.

-Te sokkal jóképűbb vagy.-ezen csak tovább kuncogtam.

Mikor felértem eszembe jutott,hogy meg kellett volna kérdeznem melyik az Ő szobája.Lefele vettem z irányt,mikor halk szipogás csapta meg fülem.A hang irányába indultam.Az egyik szobából jött.Az ajtó  résnyire ki volt nyitva,ezért vettem a bátorságot és bekukucskáltam.Jenna ült az ágyán és összegömbölyödve sírt abban a koktélruhában amit ma a bulin viselt.Szívem szinte elsorvadt a látványára.Alig tudtam visszafogni,hogy ne menjek be és öleljem magamhoz miközben fülébe suttogom nyugtató szavaim.

-Te meg mit keresel itt?-nézett rám ijedten.

Nem vettem észre,de a nagy álmodozásom közepette beléptem a szobába.

-Jenna..én..hozzád jöttem.-mondtam halkan miközben közelítettem felé.

-Minek?Mit akarsz még te is?Megmondtam holnaptól eltűnök.-szipogott könnyeit nyelve.

-De én nem akarom,hogy elmenj.-kiáltottam el magam.Már csak egy karnyújtásnyira volt tőlem.Szívem zakatolt majdnem kiesett helyéről.

-Luhan..mi értelme ennek?-kérdezte miközben felszárította könnyeit.

-Nézd..amióta megcsókoltalak csak a te ajkaidra vágyom.Csak rád tudok gondolni,pedig az előtt is nagyon tetszettél és vágytam rád,de azóta elvetted az eszem.-ültem le ágya szélére végig szemébe mondva mondanivalómat.

-Mégis összejöttél Liu-val.-vetette szememre.

-Igen,mert azt hittem boldog vagy.Egy ideig küzdeni akartam ezért is csókoltalak meg.De mikor kézen fogva és mosolyogva láttalak Kris-sel akkor azt gondoltam nem akarok a boldogságod útjába állni.Tévedtem.-néztem kezeit,melyek a paplant markolászták.

-Sose voltam még annyira boldog,mint amikor megcsókoltál.-suttogta.Azt gondolta nem hallom meg,de tisztán értettem.Mosolyogva csúsztam elé és magamhoz húztam.

-Én is akkor voltam a legboldogabb.-súgtam hajába.Éppen rám nézett én pedig megragadva az alkalmat ajkaira tapadtam.Nem csókolt vissza egy ideig aztán megtört s hagyta,hogy átdugjam nyelvem szájába.Egy ideig csókolóztunk majd kezeit mellkasomnak feszítette így kénytelen voltam elválni tőle.

-Miért taszítasz el magadtól?-suttogtam szájára.

-Mert..úgysem jönne össze..csak fájdalmat okoznánk egymásnak.-lökött el.

-Kérlek..én szeretlek.

-Menj el Luhan,kérlek.-nézett rám kérlelve így egy utolsót néztem rá s leballagtam.Anyukájától elköszöntem és hazamentem.

Tegnap óta egy percet sem aludtam,ettem és még a fiúkat sem engedtem be a szobába vagy beszéltem velük.Nem volt kedvem semmihez sem.Csak egyedül akartam lenni..szokni a helyzetet,hiszen úgy is egyedül leszek örökre.

-Haver,gyere már ki.-kopogott Lay.

-Nem.-vágtam rá.

-Akkor legalább engedj be..ez az én szobám is.

-Nem..bocsi.-tettem hozzá gyorsan.

-Jó,de ha a menedzser hyung megjön akkor ő fog kirángatni..csak jót akartam neked.-majd elhallgatott.

Nem tudott érdekelni...semmi sem.

Jenna P.O.V.

Felkavart Luhan megjelenése és csókja..ismét.Nem hagyhattam tudtam,hogy ennek a kapcsolatnak nincs jövője.Nekünk nincs jövőnk.Este álomba sírtam magam.Reggel első dolgom az volt,hogy elmenjek az SM-be és "felmondjak".

-Értem,bár sajnálom,hogy így alakult.-mondta csalódottan SooMan.

-Én is uram.

-De el kellene menned az EXO dormba.Ott van a menedzserük.Ő volt a mentorod szóval szólnod kéne neki.-mondta közben pedig telefonját füléhez rakta s intett,hogy elmehetek.

Vettem egy mély levegőt s elindultam.Odaérve még a kapuban találkoztam a menedzserrel.Elmondtam neki a dolgot és ő is szomorkásan,de lefogadta a döntésemet.Épp indultam volna mikor Xiumin kiáltott nekem.

-Jenna!Velem kell jönnöd.-ragadta meg karom és a ház felé húzott.

-Mi történt?

-Baj van.-ennyit mondott csak.Rám se nézett.

Mi lehet,hogy már én kellek oda?~

-Itt a baj.-mutatott Luhan és Lay szobájára.

Én ilyen "mi bajod van?" fejjel néztem rá mire kifejtette a dolgot.

-Luhan.-kopogtam be hozzá.

-Jenna?-jött a félénk kérdés.

-Igen,bemehetek?-ekkor nyílt is az ajtó és egy szomorú,letört Luhan-nal találtam szembe magam.Szegénykém.~

-Na bezzeg neki rögtön kinyitja.-sértődötten ment a konyhába Lay.

Mindenki nevetni kezdett.Csak akkor tűnt fel,hogy Kris nincs sehol.Nem mintha hiányzott volna.

-Mi a baj?-elég hülye kérdés.

-Mi nem?-mosolygott savanyúan.

-Mesélj.-ültem le mellé.

-Szóval..Liu..terhes?-még mindig ezen voltam kiakadva.

-Igen és nem szeretett..egy percig sem..engem mindenki utál.Elegem van.-sírta el magát.

Sajnáltam és nehezen,de visszatartottam kitörni készülő könnyeimet.Karom automatikusan megölelte ő pedig,mint egy édes kisfiú hozzám bújt.

-Nem megyek el.-súgtam neki,mire erősen megszorította derekam.

-Ha nem lehetsz az enyém..akkor legalább legyél mellettem mindig és cserébe te is számíthatsz rám.Te leszel a legjobb barátom..még ha többet is érzek irántad..-fejezte be.

-Rendben.-simogattam meg hátát.Érdekes ajánlat volt,de mégis elfogadtam.Legalább a közelében lehetek.Mellette mindig.Én leszek a támasza...de..biztos csak a támasza akarok lenni?..

~Engem mindenki utál.~

~Nem Luhan..én szeretlek..túlságosan is.~