2.rész~

       

Kris P.O.V.

Nem akartam elhinni,hogy azok ketten együtt mentek el abba a fránya boltba.Nem voltam féltékeny,hiszen egyértelműen nem vagyok szerelmes Jenna-ba.Tény,hogy nagyon szép,kedves és csinos,de nem szeretem olyan nagy mértékben,hogy szerelemnek nevezzem.De akkor is zavart,hogy Luhan nem érti meg hol a határ.Folyton Róla áradozik,ha pedig itt van nálunk folyton a nyakán lóg.Pedig Ő az enyém és csak az enyém.Igen,nem szép dolog,hogy szegényt átverem,de mit tehetnék?Ilyen vagyok.Imádom a nőket és miért ne lehetne egyszerre több barátnőm is,ha egyik sem tud a másikról?Éppen Liu-tól ,az egyik "barátnőmtől" jöttem haza,mikor a fiúk közölték velem a helyzetet.Hogy miért nem adom oda Luhan-nak Jenna-t?Ez egyszerű.Mert így kényelmes nekem.Ő mindig házhoz jön,így lényegében van egy biztos pontom.Szóval kitaláltam,hogy ma nálunk alszik Jenna.Engedélyt is kértem hozzá és mikor visszaértek azonnal meg is kérdeztem lenne-e kedve hozzá.Bele is ment,így ki is pipálhatom a barátnő listán.Boldog lesz,hogy gondoltam rá és nem fog nyafogni sem.Egy zseni vagyok.

Jenna P.O.V.

Az a tervem,hogy elkerülöm Luhan-t kudarcot vallott,mikor vacsora után felajánlotta,hogy segít elmosogatni.Utálja a házimunkát és mégis mosolyogva törölgette majd rakta el a megtisztított edényeket,evőeszközöket és poharakat amelyeket adogattam neki.A fiúk eltűntek.Mindenki végezte az esti rutinját mi pedig kettesben maradtunk a hatalmas konyhában.Ez a csönd teljesen más volt,mint a bolt előtti csend.Ez már-már kínosnak volt betudható.Még sose volt ilyen a légkör köztünk.Ő csak mosolyog de közben látszik rajta,hogy agyal valamin.Hisz én is ezt teszem.Rajta agyalok napi szinten.És ha ő pedig rajtam?..rajtunk?De furcsa ez a szó,hogy rajtunk.Mi kettőnkről.És akkor beugrott a csók és az a vészjósló tekintet,ahogy odasúgta nekem azt a mondatot.Természetemtől fogva kíváncsi vagyok.Ha valamiről nem tudok az rettentően zavar és irritál.Ki kell derítenem.Ha rákérdeznék biztos nem mondaná el..Luhan..keze?~Néztem oldalra hiszen megéreztem érintését minek hatására ismét csak pírban úszott arcom.Az utolsó kiskanálért nyúlt,de tenyerét felvezette csuklómra miközben végig cirógatta bőröm.Reflexszerűen húztam volna el végtagom..ha..nem markolt volna rá csuklómra.A fém evőeszköz tompa koppanását hallottam csak.Tátott szájjal és ledermedve figyeltem ahogy közelebb ránt magához és karjaiba zár.


-E..ezt most miért?-motyogtam pólójába.
-Nem ölelhetem meg azt,akit szeretek?-kérdezte miközben eltolt magától és felemelte államnál fogva fejem.
Egyenesen íriszeibe néztem,mire összerándult szívem.
-Ne nézz rám így,kérlek.-tértem vissza pólója bámulásához.
-Hogyan?-erősködött és végig simított karomon.LUHAN.~
-Nem tudom megmondani hogyan,de..-kuncogása szakított félbe.
-Megmondjam én?-nézett rám mosolyogva..ne..tedd..már..ezt.Egy aprót bólintottam mire lehajolt arcomhoz és orrunkat összeérintette.-Szerelmesen nézek rád.Vággyal.Vágyom a te szerelmedre.Úgy kell nekem mint a levegő.Megpusztulok a tudatra,hogy pont vele vagy.-bökött fejével Kris szobája felé.
-E..ezt nem értem.Nem értelek.Se most se a boltnál.Mi ütött beléd?Hiszen nem tekinthetünk egymásra így.-szakadtam ki karjaiból és dühösen vágtam hozzá szavaimat.Persze csak suttogtam nehogy a fiúk felkeljenek.
-A szerelmet érteni kell?Szerintem nem.Hanem érezni és én érzem.-jött közelebb én pedig a pultig hátráltam.-Ezt nem lehet megmagyarázni vagy kontrollálni.Ez jön magától.-mosolygott halványan.
Igaza van..hiszen én sem értem az érzéseimet és számomra ez új mivel nem voltam még szerelmes.Eddig.Úgy érzem minél többször közeledik felém annál jobban vonzódom hozzá.
-Luhan.-súgtam neki mivel időközben ismét szörnyen közel merészkedett hozzám.-Kris bármikor kijöhet,ez nem jó így.Már így is rád gondolok folyamatosan.Így is épp eléggé szeretlek.-vörös arccal mondtam mindezt szemeibe nézve.Sunyi mosolyra húzta dús ajkait.A kis piszok biztos élvezi a helyzetet.-Ne..ne mosolyogj már ennyire.-ütöttem karjába durcisan.Erre még jobban nevetni kezdett.
-Miért ne mosolyognék?Van rá okom.Most vallottál nekem szerelmet.-hajolt le hozzám majd nyelvét oldalt kidugva kuncogott egy édeset.
-Ho..hogy mi van?De hiszen én nem is..-hadonásztam kezeimmel kétségbeesve.Kiforgatja a szavaimat ez a kis...uhhh.
-Ezzel már elkéstél.Elárultad magad és most meg még jobban zavarba jöttél,tehát igaz..szerelmes vagy belém.-elkezdett édesen ugrándozni.
Ennyire átlátszó lennék?És..ennyire béna?Képes voltam szerelmet vallani neki?Aish..Jenna.Fejemet fogva dőltem a pultnak.
-Na akkor jöhet a következő lépés.-próbált meg lehiggadni.Erre felkaptam a fejemet.Mit tervezhet?
-Miféle lépés?-néztem rá félve.
-Ez.-elkapta kezeimet majd a pultra nyomta őket ezzel esélyem sem volt ellökni.Gyors csókot lehelt ajkaimra majd a szobák felé nézett,hogy nem-e óhajt valamelyik tag kijönni majd visszafordult hozzám mosollyal kívánatos száján és bátrabban s lassabban vette birtokba párnáimat.Felfogtam a cselekedetét,de annyira..örültem neki..annak,hogy minden alkalmat megragadt csakhogy egy szép szót mondjon nekem vagy csókot lopjon tőlem.Folyton tudja hogy tud zavarba hozni és pulzusomat kétszer olyan gyorsra emelni.Mellette mindig jó kedvem van és most is..mi ez az égető érzés?Hiszen ég a bőröm és a szám.Pusztán az érintésétől ennyire túlfűtötté válok?Ez mégis hogyan lehetséges?És..én..hogy lehetek ennyire könnyűvérű?Hagyom,hogy akkor és azt csináljon velem amit és amikor akar.Ráadásul a barátomat csak egy ajtó választja el tőlem mégis szemrebbenés nélkül falom barátja ajkait.Normális ez?Egy borzasztó nőszemély vagyok és még élvezem is a csókjait.Mikor éreztem,hogy szorítása lazul kezeimen azonnal eltoltam magamtól majd ledobtam kezemből a konyharuhát és futni kezdtem a fürdő felé.Csak érjem el.De nem..hogy tud ilyen gyorsan kapcsolni?

-Hova mész?-kérdezte lihegve.
Én lassan már ráknak éreztem magam a folytonos pirulásom miatt ami most sem maradhatott el.
-Fürdeni.Fáradt vagyok és..-ekkor nyílt az ajtó,de nem mertem oda nézni..megdermedtem.Tudtam,hogy Kris jött ki,hiszen Luhan fénysebességgel ugrott a kanapéra,mintha mindvégig a TV-t bámulta volna.

-Nem jössz?-jött oda hozzám kíváncsian és csókolt szájon.Nem volt nagy cucc..semmit sem éreztem,sőt..zavart a csókja,a közeledése,hogy Ő nem Luhan.
-De máris,csak gyorsan lefürdök.-gyorsan beszaladtam és bezártam magam után az ajtót.
Megráztam fejem majd odasétáltam a kád mellé és megengedtem a jó meleg vizet magamnak.Míg nem lett megfelelő mennyiségű víz a kádban addig levedlettem magamról gönceimet,elzártam a csapot és egy fáradt sóhaj kíséretében lassan beleültem a fürdővízbe.Hátradőltem és halántékomat kezdtem el masszírozni.Most mit tegyek?~Egyértelműen Luhan-t szeretem,de nem akarom megbántani Kris érzéseit.Meg aztán nem is vetnem rám túl jó fényt,ha szakítanék a leaderrel és összejönnék egy másik csapattaggal.Melyik kiadó adná nyugodt szívvel nekem a bandáját,ha ilyeneket művelek?De ha továbbra is ebben a kapcsolatban maradok akkor csak én és Luhan is megőrülünk.Nem akarom és nem is szeretem megjátszani magam.A hazudozás és becsapás pedig semmiképp nem vezet jóra.Most mihez kezdjek?~
Egy óra elteltével merészkedtem csak ki a fürdőből.Csak egy törölköző takarta testem szóval féltem attól,hogy esetleg valamelyik tag a közelben ólálkodik.Megkönnyebbülve könyveltem el magamban,hogy tiszta a terep és gyors léptekkel közelítettem meg barátom szobáját.Halkan benyitottam,hisz biztos voltam benne,hogy alszik.Lottót kellett volna aznap vennem,mivel egy mélyen alvó Kris fogadott az ágyon.Nem váltott ki belőlem semmit sem ez a látvány csak megkönnyebbülést,hogy nem kell enyelegnem vele egy sort.Bezzeg ha Luhan feküdne az ágyon..biztos mosolyognék egy sort és pironkodva simítanám meg selymes arcát.Állj le!~Kikaptam Kris szekrényéből egy hosszú pólót ami majdhogynem térdemig leért és bebújtam a meleg ágyba olyan halkan,hogy levegőt sem mertem venni.Kényelmesen elhelyezkedtem,bár semmit sem tudtam aludni.Rá gondoltam,ami már meg sem lepett.Megszokott volt már,hogy róla álmodom,rá gondolok,rá vágyok.Reggelre talán ha két órát tudtam aludni.Kris még aludt,így arra gondolva,hogy a másik öt fiú is még húzza a lóbőrt kivánszorogtam a szobából.Főztem egy kávét és amíg az ihatóra kihűlt,átöltöztem.Mire visszaértem a konyhába már csak az üres kávés pohár fogadott és egy,a hűtőben kutakodó Xiumin.A kis köcsög megitta a kávémat.Na most megkapja.Húztam sunyi mosolyra számat majd a lehető leghalkabban a háta mögé sunnyogtam és két mutatóujjamat oldalába döftem.Kiáltva ugrott egyet mire kitört belőlem a röhögés.
-Jenna!Ez nem volt szép tőled.A szívbaj jött rám.-kapott szívéhez majd sértődötten vette elő a szendvicshez szükséges alapanyagokat.Könnyeimet törölgetve nyugodtam le majd komolyan néztem rá.
-Megérdemelted.Az bezzeg szép volt,hogy megittad a kávémat,mi?-álltam elé csípőre tett kezekkel.
-Hát..az..-vakargatta tarkóját.
-Na jól van.-forgattam meg szemeimet.-Most már kvittek vagyunk.-mosolyogtam rá.
-Segítesz?-kérlelt kétségbeesve.
-Persze.-kuncogva vettem ki kezéből a megvajazott kenyeret.
-Ja és..
-Nem mondom el senkinek sem,hogy úgy sikítasz,mint egy kis lány.-nevettem mire meglökött.
-Nem is szükséges.Arra keltünk.-szólalt meg mögülünk Chen majd nevetve jöttek ki a kómás fiúk is.
Xiumin fülét-farkát behúzva jobbnak látta,ha inkább a TV-t bámulja.Mindenkinek készítettem szendvicset és mire végeztünk be is toppant a menedzserük.
-Jó reggelt fiúk és Jenna.-mosolygott barátságosan.
-Mi a mai terv?-kérdezte Kris miközben megölelt.Lopva Luhan-ra pillantottam,aki nem repesett az örömtől és..én sem.
-Ma egy reggeli műsorban fogtok fellépni.-közölte és már nyitotta is az ajtót jelezvén,hogy indulnunk kell.
Az én munkám ilyenkor annyi volt,hogy terelgessem a fiúkat,mint a bárányokat..hozzak nekik inni vagy enni.Lényegében mintha asszisztens lennék.Annyi a különbség csak köztem és az asszisztensek között,hogy a menedzser folyton magyaráz,hogy milyen helyzetben mit kell tenni.Így tudok csak fejlődni.Mikor odaértünk a srácok azonnal a nekik kijelölt öltözőbe mentek,ahol felkészítették őket a fellépésre.Sminkesek mindenhol,fodrászok hada,statiszták akik magyaráznak nekik és öltöztetők akik úgy rohangálnak össze-vissza,hogy beleszédül az ember.Tiszta őrültek háza van minden fellépés előtt.Minden tiszteletem a fiúké,hogy képesek kibírni ezt a zsongást.
-Öt perc a kezdésig!-kiáltotta el magát egy férfi mire az EXO elindult a színfalak mögé.
Én nem szerettem őket olyan közelről nézni mert csak ideges lennék,nehogy elrontsanak valamit,ami egyébként esélytelen.Ők mindig tökéletesek.De nekem ilyen a felfogásom.Mint mindig most is az öltözőben maradtam a felkészítő csapattal és az ott található TV-n keresztül néztem az élő közvetítést.Csak a végén tűnt fel,hogy egész végig Luhan-t figyeltem.Hiányzott az..ölelése..a jelenléte.Csak fájdalmat okozok neki azzal,hogy engem és Kris-t kell néznie..de ezzel együtt magamnak is fájdalmat okozok.Még a szereplés után jött a fél órás beszélgetés az EXO-val.Már éppen keltem volna fel a kanapéról,hogy kimenjek a kávéautomatához mikor megszólalt egy ismerős hang.Kris telefonja.~
A barátnőjeként úgy éreztem megnézhetem az üzenetet,amit egy Liu nevezetű lány küldött neki..legalábbis ezt a nevet írta ki mobilja.Kíváncsian nyitottam meg.Fogalmam sem volt arról ki lehet ez a nő vagy lány.Sose mesélt róla Kris és ez már rossz jel lehet csak.A szívem..megállt.Ilyet..Ő..képes velem tenni?

"Kris maci <3 Mikor jössz már?Mert arra gondoltam,hogy a mozi helyett itthon is maradhatnánk.:$ Majd írj,szeretlek.<3"

Mi a fészkes fene?Ez most komoly?Ekkor jöttek be az öltözőbe én pedig gyorsan ledobtam a telefont.
-Jók voltunk,ugye?-ült le mellém boldogan.
-Liu üzeni,hogy ma inkább otthon akar maradni.-mondtam higgadtan magam elé nézve.
-Megmagyarázom.-állt fel nagy hévvel.
-Ezen mit kell magyarázni?Van még egy barátnőd,ha jól értelmeztem.-álltam fel én is.Ideges voltam,de csak mert becsapott.Nem is szeretett akkor meg miért nem szakított?Mondjuk én is valami hasonlót tettem vele,szóval semmivel sem vagyok jobb.Talán annyival,hogy én nem feküdtem le mással..sőt..senkivel sem.Ő meg valószínűleg igen.Luhan odajött hozzánk kezét pedig kimérten Kris vállára tette.
-Én mondtam haver,hogy lefogsz bukni.
-Ne kezd!-söpörte le kezét válláról.
-Te tudtad?-néztem mérgesen Luhan-ra.
-Sajnálom.-ennyit mondott csak.
Nem bírtam tovább.El kellett tűnnöm a közelükből.Mindenkitől,ezért kirohantam az öltözőből.
-Jenna!-kiáltott utánam..Luhan.
Nem álltam meg.Egészen a takarítószertárig rohantam.Berontottam oda és a földre rogytam.Becsaptak.Nem Kris miatt sírtam,annak inkább örültem.De Luhan-ban csalódtam..miért nem mondta?Ha talán szólt volna akkor nem ostromoltam volna magam amiért beleszerettem.Megkímélt volna a fájdalmaktól.
~Nem minden az,aminek látszik.~ jutott eszembe.
-Figyelmeztetett.-motyogtam magamnak.
Vajon hogyan tovább?..