6.rész~

Luhan P.O.V.

Teljesen összezavarodva sétálgattam Szöul sötét utcáin. Nem sok kedvem volt hazamenni, bár nem ártott volna. Másnap próba és nekem nem hiányzik egy olyan lecseszés, mint amilyet Kris kapott a minap. Lassan megindultam a kollégiumunk felé és közben az összekuszálódott gondolataimat próbáltam meg kibogozni. Néha úgy érzem sínen vagyok és minden remekül halad afelé, hogy együtt lehessek Vele, de elég egy ilyen ballépés, mint a mostani, hogy smároltam egy idegen lánnyal aztán még le is támadtam azt, akit igazából szeretek .. és minden egy perc alatt tönkre megy. Eleve nem kellett volna innom. Aish ~

Viszonylag gyorsan hazaértem és már be is támadtam a fürdőt. Lezuhanyoztam és mivel szinte állva is elaludtam volna, így már dőltem is ágyamba. De természetesen nem tudtam aludni. Miért gondolok folyton rá? A mosolyára. A gyönyörű szemeire. Csábos ajkaira. Arra a fantasztikus alakjára. ~

Egy bő fél óra forgolódás után már éreztem egy röpke reményt arra, hogy sikerül álomba ringatnom magam, mikor pittyegett a telefonom jelezvén, hogy üzenetem jött. Egy halk káromkodás után álló helyzetbe tornáztam magam és elindultam az idegesítő készülék felé. Most annyira nem érdekelt senki, hogy az hihetetlen. Ám mikor megpillantottam a kijelzőt az állam a földet verdeste. Remegő ujjakkal nyitottam meg a tőle kapott üzenetet. Vajon mit akarhat ilyen későn?

" Remélem épségben haza keveredtél és nem csináltál semmi butaságot.^^ Holnap találkozunk, jó éjszakát.:) "

Csak egy szánalmas kuncogást tudtam magamból hirtelen kipréselni. Ez most komoly? Ennyi? ~

Muszájnak éreztem, hogy válaszoljak neki.

" Igen, haza értem. Köszönöm az aggódást. De ha jól emlékszem te hagytál ott az utcán, miközben elvileg te hívtál el magaddal. Ráadásul a kérdésemre sem válaszoltál .. Jó éjszakám nem nekem lesz .. legalábbis nem ma este. " 

Elküldtem. Bár lehet nem kellett volna ilyen nyersen fogalmaznom, de akkor se higgye azt, hogy minden elvan ennyivel intézve. S ismét pittyegett. Most már kicsit ideges voltam ugyanis nem tudtam milyen válaszra számíthatok tőle ebben a helyzetben.

" Holnap ígérem mindent megbeszélhetünk. " 

Gondoltam. Megint menekül.

" És azzal fog valami akár egy kicsit is változni? " 

Hosszú ideig nem jött válasz, pedig ezt nem tekintettem lezártnak.Aztán ..

" Ahhoz két ember kell, hogy bármin is változtatni lehessen. "

Kezdtem bedühödni. Néha annyira értetlen ez a lány. 

" Mintha bármi is rajtam múlna .. "  

Nagyon kíváncsi voltam, hogy erre vajon mit reagál. Vártam pár percig, majd feladtam a reményt. Annyiszor adtam már fel a lányokkal kapcsolatban, hogy már meg sem lepődtem. Visszadobtam a ruhakupacra telefonomat s visszavánszorogtam ágyamhoz. Most még hosszabb időbe telt alvó üzemmódba száműznöm magam, de a hajnali órákban csak sikerült.

Jenna P.O.V.

Amint hazaestem rögtön írtam Luhan -nak. Tudnom kellett, hogy jól van -e. Viszont Ő bele ment a sűrűjébe. Én nem akartam ezt pont sms -ben megbeszélni, így mikor megkaptam tőle azt, hogy az egész kapcsolatunk rajtam múlik .. nem írtam vissza. S most, hogy jobban belegondoltam nem is tudtam volna mit válaszolni. Annyira igaza volt, hogy az már fizikai fájdalmat okozott. Egész éjszaka, ha egy picit is elaludtam, azonnal rémálmok gyötörtek. Luhan nem foglalkozott velem. Egy senkinek tartott. Nem is léteztem a szemében. Más lányok társaságát kereste. Rájöttem, hogy ezek fájnának számomra a legjobban. Mégis ezt teszem most. Ellököm magamtól. Eldöntöttem, hogyha másnap Luhan bepróbálkozik biztos, hogy belemegyek. Semmipénzért nem veszíteném el. Főleg nem szándékosan. Másnap reggel szinte kipattantak szemeim. Még sose voltam ennyire izgatott, ha munkáról volt szó. 

- Hát te ilyen korán talpon vagy? - lepődött meg anya, mikor kijött álmosan a fürdőből.

- Igen, ma korán akarok az ügynökséghez menni - szaladgáltam a konyhában. Hol a pirítóst néztem, hol pedig a kávét intéztem.

- Értem. Nem hittem volna, hogy valaha így látlak majd - támaszkodott meg a pulton.

- Mármint hogy? - értetlenkedtem.

- Ennyire boldognak - húzta széles mosolyra száját.

Valóban boldog volnék? Pedig épp munkába készülök. Mégis .. van egy olyan személy, aki miatt megéri korán kelnem. ~
Csak visszamosolyogtam rá s már kapkodtam is be reggelimet. Végül leöblítettem torkomat egy csésze kávéval.
- Én mentem, szia anya - adtam puszit az említett személynek és már siettem is ki az ajtón.
Nemsokára láthatom. ~

Luhan P.O.V.

Reggel arra nem volt erőm, hogy a tükörbe nézzek. Nem is érdekelt, hogy hogyan nézek ki. Mi értelme lenne? Hát semmi. ~

Körülöttem mindenki pörgött. Én mást sem akartam, csak azt, hogy viszont szeressen. De arra várhatok.

- Luhan gyere reggelizni - szólt oda nekem Suho.
- Most nincs étvágyam - utasítottam vissza egy fintorral.
- Akkor megkaphatom az övét? - csillantak fel Tao szemei.
Suho csak megadóan sóhajtott egyet s a fiatalabb elé tolta a jól megrakott tányért.
Megvártam, míg mindenki teleeszi magát s még magamat is megleptem, de én voltam az első, aki a kocsihoz ért. Kíváncsi voltam, hogy lesz -e ebből a "Holnap mindent megbeszélhetünk"-ből valami. Nagy nehezen ugyan, de végül mindenki megérkezett és indulhattunk is. A fiúk ma talán a szokásosabbnál is hülyébbek voltak és ez most nem tett jót az idegeimnek. Éppen az egyik piros lámpánál álltunk meg, mikor Xiumin elkiáltotta magát.
- Az ott nem Jenna? - hirtelen odakaptam a fejemet és Ő volt. Épp az úttesten sétált volna át, ha Xiumin nem rendezkedik.
- Hé, Jenna! Gyere, elviszünk - integetett a kis baozi a rémült lánynak.
Igen, gyere csak. ~
Jenna egy percre elgondolkodott, majd egy halvány mosollyal hibátlan arcán elindult a kocsinkhoz. Gyorsan bepattant Xiumin és Baekhyun közé s már váltott is a jelzőlámpa. Az út alatt többször is rápillantottam és még így is észrevettem, hogy rendkívül boldog. Huhh, nem nagyon érdeklem .. persze. ~
Mikor odaértünk mindenki sietett ki, ugyanis folytatódtak a forgatások az új számunkhoz. Szinte sose tudtam elkapni egyetlen egy nyamvadt mondatra sem Jenna -t. Ez így nem lesz jó .. és akkor végre kaptam egy kis pihenőt, így megkíséreltem Vele beszélni.

- Jenna, beszélhetnénk? - kocogtattam meg vállát.

- Persze - fordult meg nagy hévvel, de mikor meglátta kivel áll szemben, lentebb "konyult" a mosolya.
Félre hívtam, hogy jobban értsük egymást a nagy káoszban, ami az öltözőben uralkodott.
- Szóval, a tegnapi dolog, én .. -kezdtem bele, de félbe szakított.
- Teljesen igazad volt. Ott hagytalak, amiért ismét bocsánatot kérek. Aztán a klub előtt is ott hagytalak, de aggódtam miattad, ezért írtam neked. Te viszont belekavartál, én .. nagyon kedvellek Luhan, hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretlek, mint a legjobb barátomat, mert azon a szinten mi rég túlléptünk. Sok minden történt ami megakadályozott minket abban, hogy együtt lehessünk s én sem értettem magamat. Viszont most úgy érzem sosem voltam még ennyire biztos magamban és az érzéseimben. Én .. szeretlek - tapadt ajkaimra.
Most komolyan Ő kezdeményezett? ~ Még sose hallottam ilyen szép szavakat .. főleg nem egy lánytól, akibe bele vagyok zúgva.
Egy kicsit meglepődtem tettén s hatalmas szemekkel figyeltem édes arcát, miközben lehunyta szemeit. Gyorsan visszatértem a valóságba s cselekedni kezdtem. Kezeim közé fogtam szép arcát s én is becsuktam szemeimet miközben átvettem az irányítást a csókunk felett. Egyik kezemet felvezettem selymes hajába s végig simítottam rajta, majd lentebb haladtam egészen a derekáig. Ő karjait nyakam köré fonta, ezzel elkerülhetetlenül is közelebb léptünk egymáshoz. Szívem szinte kiszakadt helyéről. Gyomrom úgy ugrált, mintha egy trambulinba dobták volna, kezem úgy izzadt, mintha most tudnám meg a matek év végi jegyemet .. s mindezt egy lány váltotta ki belőlem. Eszméletlen. ~
- Tudtam, hogy megfog történni, ugye, hogy megmondtam?
- Kuss már Xiumin, elrontod a mozit - dorgálták meg.
Egyébként is elkellett volna Tőle válnom, de most még a nevetés is erre késztetett. Mosolyogva néztünk a fiúkra, majd azt vettem észre, hogy Jenna a karjaimba veti magát. Én pedig szorosan magamhoz ölelem. Többet el sem engedem. Hát lehetek én még boldog .. Vele?! ~