1.rész~

Jenna P.O.V.

Az életem 1 hónapja gyökeresen megváltozott.Nem elég,hogy próbaidős állást kaptam az SM-nél és a kedvenc bandámhoz osztottak be,mint segéd menedzsert,de szerelemre is találtam.Nos,valójában nem igazán értem az érzéseimet mert teljesen higgadtan és normálisan viselkedem Kris közelében.Nem érzem teljesen azt,hogy belebolondultam volna.Ha viszont Luhan körülöttem van,akkor valahogy megváltozok.Elő hozza belőlem a félénk de határozott lányt.Mellette nem gondolkodom azon,hogy vajon nem-e mondok hülyeséget mivel folyton nevet a vicceimen még akkor is,ha azok cseppet sem viccesek.Be kell vallanom magamnak is,hogy Luhan közelebb áll a szívemhez,mint állítólagos szerelmem.Nem..ez nem lehet,hiszen Kris mellett annyira..annyira boldog vagyok.Valóban boldog lennék?Vagy csak ezt akarom elhitetni magammal?Ki ne akarna egy olyan barátot,mint Kris?Hiszen figyelmes és kedves és emellett iszonyat jóképű is..minden lány ilyen barátot akar maga mellé..igaz?Akkor csak velem van a baj?Csak én nem vagyok olyan,mint a többi lány?Nem értem magamat..a lényeg,hogy ki kell vernem a fejemből Luhan édes mosolyát,enyhén férfias illatát és lágy kacagását.Menni fog Jenna,menni fog.

Még utoljára belenéztem hatalmas tükrömbe,majd lelibbentem a lépcsőn és a konyhába vettem az irányt.

-Jó reggel kicsim.-mosolygott rám anya.

-Neked is.-viszonoztam kedves gesztusát.

-Éhes vagy?

-Egy picit,de már nincs időm enni,amint látom.-néztem rá a faliórára. 

-Akkor legalább ezt vidd magaddal-nyomott a kezembe egy müzli szeletet.

-Köszönöm anya,szia.-indultam meg cipőm felé.

-Nincs mit drágám és puszilom Kris-t.-kuncogott.

-Átadom neki.-és már nyitottam is az ajtót.

Igen,anya nagyon szereti Kris-t.Folyton arról papol nekem,hogy mekkora szerencsém van vele.Megfogtam az Isten lábát.

A dorm ajtajához érve automatikusan vettem elő saját kulcsomat a zárhoz.Már majdnem sikerült bele egyensúlyoznom a zárba a fém darabot,mikor nyílt előttem a faalkalmatosság.

-Szia Jenna.-mégis miért ver ilyen gyorsan a szívem?Hiszen ez csak..

-Szia Luhan.-mosolyogtam rá.Rá mindig olyan őszintén tudok mosolyogni.Nem is értem.

-Már azt hittem nem is jössz.-görbítette lefelé ajkait.Azok az ajkak..állj le Jenna.

-De hiszen-néztem órámra.-Csak 3 percet késtem.-pislogtam rá.

-Akkor is megijedtem.Szeretem ha a közelemben vagy.-hirtelen termett előttem.Cipőnk orra szinte összeért.

A pír elöntötte arcomat és szégyenlősen kaptam fejem oldalra.Kikészít komolyan mondom..és ha most ki jönne Kris?Nem kockáztathatok.

-Te egyébként hova indultál?-tereltem miközben hátrébb léptem egyet.

-A boltba.-ugrott egyet izgatottan.Jajj te nagy gyerek.

Kuncogtam rajta.

-Hogyhogy?-néztem rá kérdőn.

-Hát két választásom volt.Vagy mosogatok vagy elmegyek a boltba.És mivel nem csak helyes de okos is vagyok.-húzta ki magát.-Így egyértelműen a bevásárlást választottam.Elkísérsz?-nézett rám bociszemekkel.

-Hát-vakartam meg tarkóm.Ugyan Jenna..ez csak egy bevásárlás.Mi baj lehetne?Mondjuk..Ő?!-Rendben.-bólintottam neki és el is indultunk.

Igazából egész úton meg sem szólaltunk,de úgy éreztem nincs is rá szükség.Akkor nincs.Egyszerűen az a tudat,hogy vele vagyok elég volt ahhoz,hogy feldobja az egész napomat.Létezik ilyen?Mi ez az érzés?Amikor úgy érzed szavak nélkül is érted a másikat.Amikor azt kívánod a bolt bárcsak a világ másik felében lenne és az egész életedet gyaloglással töltenéd,de az sem izgatna,ha vele tehetnéd ezt meg.Nem akarok arra gondolni,hogy esetleg..hogy teljesen véletlenül..hogy a tudtom nélkül..beleszerettem.Nem!Hiszen én szeretem Kris-t.Szeretem,de nem szerelemből.Legalábbis Őt nem szerelemből de valaki mást talán igen.Valakit,aki alig 3 méterre sétál tőlem.

-Meg is jöttünk.-szólalt meg a boltot megpillantva.

Én észre sem vettem,hogy már oda is értünk.Annyira elvoltam merülve gondolataimban..ahol szüntelen csak ő és senki más járkál.

A boltban csöndben elő vette a bevásárló listáját majd egy tíz perc alatt össze is szedtünk mindent.Fizettünk és távoztunk is.Két szatyrot tömtünk tele.Egyiket én vittem a másikat pedig ő.Visszafele Luhan különösen közel sétált mellettem amitől kicsit zavarba jöttem.Mellette folyton zavarba jövök.Alig telt el pár perc,de Luhan olyan közel volt hozzám,hogy hallottam minden lélegzetvételét.Mintha kicsit gyorsan szedné a levegőt.Talán ő is zavarban van?

-Add csak ide.-nyúlt a szatyromért.-Nehogy már egy ilyen szépség cipelje.-mosolygott édesen.

Ne Luhan..ne mondj ilyet.Már így is felborítottál mindent.Ne csináld ezt velem.~

-Izé..elbírom.-és már ki is kapta kezemből.Keze véletlenül az enyémhez ért,mire egy kellemes bizsergés futott végig testemen.Ez meg..mi volt?Még akkor sem éreztem ilyet,mikor Kris hozzám ért..mégis mi történik velem?

-Ez meg..mi volt?-nézte kezét.

Csak nem te is érezted?

-M..mégis mi?-nem tudtam biztosan,hogy ugyanazt érezte-e mint én.

-Megráztál.-nézett rám félve.

-Te..te is engem.-dadogtam.

-Csináld még egyszer.-ejtette le a szatyrokat és megint vészesen közel jött hozzám.

-Lu..Luhan.Mennünk kéne.A menedzseretek ki fog nyírni.-próbáltam terelni megint,de nem sikerült.Ő egyre csak közeledett és közeledett.Végül a falig hátráltam ő pedig elém állt és kezét fejem mellett a falon támasztotta meg,ezzel elzárva menekülésem útját.Nem mertem rá nézni,csak a földet fixíroztam miközben számat harapdáltam közben pedig éreztem égető pillantását arcomon.Félve felpillantottam,mire elállt a lélegzetem is.Luhan egyszerűen gyönyörű volt.Lehet egy fiú ennyire..ennyire tökéletes?Selymes arca szinte kiáltozott érintésemért,dús haja ujjaimra vágyott és hívogató ajkai pedig egy csókért könyörögtek.Erőt kell vennem magamon.El kell magamtól tolnom.Ez mindent elronthat.Nem szabad elgyengülnöm.Nem.

-Kérlek..nézz a szemembe.-suttogta.Fentebb pillantottam mire szembogaraink találkoztak.Akkor és ott örökre elvesztem.Nem csak igéző szemeiben de az érzéseimben is.És senki sem tud kimenteni ebből a bolyongásból..csakis én tudok kitörni..de képtelen vagyok.Nem értem magam,a testem reakcióját.-Annyira gyönyörű vagy.-hajolt közelebb és lehelte mindezt arcomba.

Szaggatottan vettem a levegőt és majdnem elhagyott minden földi erőm is.Még szerencse,hogy a fal mellett voltam és megtudtam támasztani hátammal.

-Luhan..miért teszed ezt?Mi csak barátok vagyunk.-próbáltam nem remegő hanggal mondani mindezt..de nem sikerült.Hazudnék,ha azt mondanám nem élvezem közelségét.Ha azt állítanám nem estek jól szavai..de Kris..

-Persze..csak barátok.-kuncogta fájdalmasan egészen közel ajkaimhoz.-Te nem veszed észre?Hogy megőrjítesz mikor rám mosolyogsz vagy foglalkozol velem?Hogy mindennap csak arra várok,hogy megérkezz a dormba és veled lehessek?-minden mondata után szűkítette a távolságot ajkaink között.

Neeeee..Luhan...

-Luhan..-szinte suttogtam.Nem értem.-Ne,kérlek ne csináld.Nekem ott van Kris és...-nem hagyta,hogy befejezzem.Hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon miközben megnyalta sajátjait.

-Pontosan..Kris most nincs itt,hanem ott van.Majd egyszer megérted amit most mondani fogok neked.-a távolság köztem s közte ezekkel a szavakkal megszűnt.Puha ajkait enyémekre nyomta én pedig automatikusan felvezettem remegő kezeimet mellkasán egészen vállaiig végül pedig nyaka köré fontam azokat.Luhan belekuncogott számba mitől akaratlanul is nagyot dobbant szívem.Lomhán puszilgatta párnáimat majd lágyan ráharapott alsó ajkamra és pedig szétnyitottam számat.Ő ezt kihasználva átdugta nyelvét és táncra hívta enyémet.Ez alatt átkulcsolta derekamat hosszú karjaival s ezzel olyan közel húzott magához,hogy szinte eggyé váltunk.Hosszú percekig csatáztunk egymás szájában mikor egy idős házaspár megszólalt mellettünk.

-Nézd csak meg szívem.Ezeket a drágákat az ég is egymásnak teremtette.Hát nem édesek?-mondta kedves hangon a néni mire elváltunk egymástól.

-Bizony drágám.Szép dolog a szerelem.-kuncogva sétáltak tovább dolgukra.

Luhan is elmosolyodott míg én teljesen elvörösödve álltam egy helyben.Luhan csak kisimított egy tincset arcomból,visszasétált a szatyrokhoz és felvettek azokat.Majd rám nézett jelezve,hogy indulhatunk.Megköszörültem torkom és sietősen mellé trappoltam.Ő közel hajolt hozzám és a fülembe súgta..
-Nem minden az,aminek látszik.-majd elindult.
Én sokkolva álltam ott,mire hátra nézett és mosolyogva szólt nekem,hogy induljak már meg.Kifújtam a bent rekedt levegőmet és gyorsan utol értem.Bűntudat és kíváncsiság lett úrrá rajtam.Egész úton visszafele csak a csókunk járt a fejemben és az,amit mondott..Nem minden az,aminek látszik..vajon mire célzott ezzel?A barátságunkra,ami már szinte több is annál?Vagy..csak nem Kris-re?Ezt ki kell derítenem..nem hagy nyugodni.Nem mintha a csókunk hagyna..jajj Luhan.Ezt nem szabadott volna..mert...magadba bolondítottál ezzel a húzásoddal teljesen.S közben..egy utolsó szemétládát csináltál belőlem..hogy tehettem ezt Kris-sel?Egy biztos.Luhan és köztem több van plátói barátságnál.

-Na végre..azt hittem meg sem jöttök.-állt a kapunak támaszkodva Kris.
-Nagy volt a sor.-vont vállat Luhan majd besietett.Egyszer hátrapillantott és vágyakozva nézett rám,mit titokban viszonoztam is.Erre mosolyogva el is tűnt az ajtóban.
-Mit szólnál,ha ma itt aludnál?A menedzser megengedte.-csókolt meg Kris.
-Ez..remek ötlet.-öleltem meg.

Dehogy az..így lehetetlen elkerülnöm Luhan-t.Pedig így megfogok őrülni.Itt van mégis távol..nem érinthetem meg..hacsak..titokban?Nem Jenna..neked itt van Kris.Felejtsd el Luhan-t.Nem gondolta komolyan azt az isteni csókot..kit akarok becsapni..dehogynem gondolta komolyan..és ez benne a legijesztőbb.Mit tegyek?

-Na gyere.-húzott be Kris,ahol azonnal Vele találkozott tekintetem.

Micsoda este elé nézek..