7. rész~ (+18)

Jenna P.O.V.

Nem is akartam elhinni, hogy én kezdeményeztem. Ez egyáltalán nem vall rám, de be kellett látnom, hogy nélküle nem bírok létezni. S ha továbbra is ilyen elutasító leszek vele .. azzal csak magamnak teszek rosszat. Mindenki odacsődült és "gratuláltak".
- Sokáig, Oppa - ölelte meg Luhan -t Sehun, miközben le sem vette rólam a kezét. Engem is megölelgettek, ami felért egy "most már közénk tartozol" - lal, de közben valami nyomasztott is. Kris messziről figyelt minket és mikor találkozott tekintetünk, fogta magát és távozott. Nem tudom minek hatására, de utána indultam.
- Hova mész? - fogta meg csuklómat újdonsült szerelmem.
- Megnézek valamit - hadartam és Kris után siettem.
Kint ácsorgott a folyosón és a hatalmas üvegablakon bámult kifelé.
- Mi a baj? - szólítottam meg, ami láthatóan megijesztette. Muszáj voltam mosolyogni.

- Mégis mi lenne? - nézett rám bárgyún.
- Gondterheltnek tűnsz - álltam vele szembe s én is ki tekintettem a forgalmas Szöul - ra.

- Gond az van, bőven - mosolygott keserűen.
- Liu? Beszéltél vele azóta? - néztem rá, de ő nem emelte rám tekintetét.
- Akarom azt a gyereket. Apa akarok lenni - szinte suttogta maga elé .. mintha csak győzködte volna magát. Fogadni mernék rá, hogy nem is hallotta az előbbi kérdésemet. 

Hirtelen előttem termett és arcomat hatalmas tenyerei közé fogta.
- Kr .. Kris - néztem rá hatalmas szemekkel.
- Köszönöm, Jenna - puszilt homlokon majd megölelt.
Semmit sem értettem. Mi történt a macsó, érzelemmentes Kris - sel?
- Mégis micsodát? - kérdeztem meg, mikor elengedett.
- Hogy felnyitottad a szememet. Ha te nem üvöltöd le jól a fejemet .. sose jövök rá, milyen gyerekes voltam. De megváltozom. És támogatom Liu - t. Szeretném, ha a kisfiam vagy kislányom mellettem nőne fel. És .. én .. szeretem Liu - t - vallotta be érzéseit, ami még jobban lesokkolt. 

- Én .. büszke vagyok rád - simogattam meg karját, mire ő is elmosolyodott.
- Beszélnem kéne vele - szontyolodott el. - De félek. Sok rosszat tettem vele ...

- De ő mindig megbocsájtott. S ez most sem lesz másképp, főleg, hogy felnőttél - biztattam.

Biccentett majd visszaindult az öltözőbe.
- Hova indulsz? - kérdeztem tőle.
- Beszélek menedzser hyung - gal, hogy engedjen el - intett egyet.
Mosolyogva megráztam a fejem és elkönyveltem magamban. Egy gonddal kevesebb. ~

- Ez meg mi volt? - lépett ki Luhan a fal mögül.
- Mire gondolsz? - válaszoltam kérdésére .. kérdéssel.
- Itt turbékoltatok a folyosón - esett nekem.
Nagyokat pislogtam. Ez nem az én Luhan - om.

- Jól érzed magad? - fogtam meg homlokát.
- Megtennéd, hogy nem tereled a témát? - tolta el kezem.
- Luhan - öleltem meg. - Ne butáskodj már. Hiszen most vallottam neked lényegében szerelmet. Azért mert beléd vagyok szerelmes. Ne legyél féltékeny .. azt nem szeretem - biggyesztettem le ajkaimat, mire fújtatott egyet s magához húzott.
- Ne haragudj. Nem akartam ennyire birtokló lenni. Csak ... olyan hihetetlen, hogy végre együtt vagyok veled. Hogy az enyém vagy - érintette össze homlokunkat és mondta mindezt számba.
- Pedig megtörtént - csókoltam meg.
Először nem tett semmit, majd átdugta nyelvét, közben pedig párnáimat nyalogatta. Enyhén felnyögtem, de Luhan egyre erőteljesebben próbálta megtalálni nyelvemet számban, így belém fojtva a halk nyögéseimet.
- Vissza .. vissza kéne menni - váltunk el. - Ma még dolgoznunk is kéne - fogtam kézen és húztam magam után.

- Dolgoznék én - tolt a falnak - De valami máson - harapott rá fülcimpámra.
- Lu .. Luhan - súgtam kéjesen.

- Tudom .. tudom - tolta el magát a faltól. - De olyan nehéz megállni. Hiszen már az enyém vagy - húzta végig ajkait vállamon.
- Ha .. hagyd abba - próbáltam erőtlen karommal eltolni magamtól, de szinte teljesen nekem dőlt, így érezhettem éledező férfiasságát, ami egyszerre rémisztett meg és indított be. 

- Gyere velem - húzott magával, mikor két sminkes sétált felénk.
- Hova megyünk? - kérdeztem tőle kíváncsian és izgatottan, de közben próbáltam tartani vele a tempót, nehogy orra essek.
- Majd meglátod - nézett hátra sunyin.
Ez jót nem jelenthet. ~

Luhan P.O.V.

Elkapott a vágy. Igazából már azelőtt is nagyon vágytam rá, de most, hogy végre együtt vagyunk .. megpecsételhetjük. S most, hogy összeszedtem minden bátorságom .. léptem. De remélem, hogy nem sietek el semmit és nem érti félre Jenna. Nem akarom, hogy azt gondolja én csak kihasználom. Nem akarom ilyennel elrontani az éledező szerelmünket.
- Mit akarsz a wc - ben? - értetlenkedett, mikor a második emeleti férfi wc - be húztam be.
- Téged - suttogtam. Már nem bírtam tovább. - Nagyon akarlak - toltam be az egyik fülkébe.
Ahhoz képes, hogy mikor behúztam magammal, rémült volt .. most szinte magára rántott. Ez nagyon bejön. ~

- Én is téged - nyúlt be pólóm alá és hasfalamat kezdte cirógatni, amitől kirázott a hideg.
Az a látvány, hogy beharapta alsó ajkát, kicsapta nálam a biztosítékot. Tépni kezdtem nedves ajkait, majd ismét nyelvemet vetettem be. Belenyögött csókcsatánkba, majd felkaptam derekamra. Ő megkapaszkodott nyakamban s körbefogta derekamat lábaival, így pont érzékeny pontomon "ült", ami csak még jobban megőrjített. Megtámasztottam hátát a falnál majd pedig lehúztam, nagy nehezen, nadrágját s bugyin keresztül kezdtem körözgetni nőiességénél. Hátra vetette fejét, amit kihasználtam, így nyakára tapadtam. Szívogatni kezdtem a vékony bőrt, amivel szép lilás foltokat hagytam magam után.
- Megjelöltelek - haraptam vállába.
- Ahh .. Luhan - túrt hajamba.

Óvatosan helyeztem bele egy ujjamat, majd miután kis idő múlva magától kezdett el rajta mozogni, bevetettem még egy ujjamat. Még mielőtt elélvezhetett volna, kihúztam belőle nedvétől csillogó ujjaimat.

Már az övemet csatoltam ki, ügyeskedve, mikor Jenna megfogta arcomat s felemelte, hogy szemébe nézzek.
- Nagyon szeretlek - csuklotta.

- Én téged mégjobban - pusziltam szájon, majd nadrágomba nyúltam, hogy elővehessem mereven álló büszkeségem.
Barátnőm arca teljesen vörös színt vett fel, amit én csak megmosolyogtam, majd miközben lehúztam bugyiját végig cirógattam combja belső részét. Köröztem párat nyílásánál, majd lassan, miközben homlokát puszilgattam, belé hatoltam. Egyszerre vetettük hátra fejünket, s míg én erőteljesen próbáltam elfojtani morgásaimat, addig Ő hatalmasakat nyögött. Fenn állt a lebukás veszélye, hisz mégiscsak egy nyilvános mosdóban voltunk, de annyira kikapcsoltam és csak rá koncentráltam, hogy az sem érdekelt volna, ha az egész SM minket nézne perpillanat. Eleinte én mozgattam testét fel - le, majd mikor Jenna is teljesen beleélte magát, már ő mozgatta csípőjét. Párszor rámarkoltam kemény melleire, s mint a gyurmát, formálni kezdtem őket. Annyira extázisba estem, hogy már én is kéjes hangokkal adtam Édesem tudtára, nagyon élvezem a helyzetet. Már teljesen fülledt volt körülöttünk a levegő, hol a cuppogásunkat, hol pedig nyögéseinket lehetett hallani. Úgy éreztem sose akarom abbahagyni. Hogy örökre összeakarok vele forrni. Ám egy idő után ...
- Huhh .. de szűkh vahgy - préseltem ki magamból ennyit. Jenna teljesen hozzám simult, s gyorsabban kezdett mozogni, szinte már vonaglani rajtam.
- Luhaaannhh .. -nyögte.
Végül, pár perc múlva Ő, majd pedig én élveztem el, miközben egymás nevét nyögtük.
- Imádlakh - pusziltam szájon, majd ismét magamhoz öleltem, miközben nyakát és vállát leptem el érzéki puszikkal.
- Éhn is tégedh, mindennélh jobbahn - lihegett ő is, majd lassan lekászálódott rólam és egy utolsó nyálcsere után elkezdett felöltözni. Én is hasonlóképpen tettem, majd pedig megmostuk arcunkat s kézen fogva mentünk vissza a többiekhez. Nem kicsi lecseszést kaptam, amiért elvettem a többiek idejét, mert minket kerestek. Így csúszik a forgatás. Sűrűn hajlongtam, mivel Jenna azt hazudta, engem keresett, így őt nem vonták kérdőre. 

- Hála az égnek, hogy nem találtak meg minket - nevetett, miközben hozzám bújt.
- Igen, még szerencse - csókoltam meg.
- Nem szívesen hagytam volna abba a ... keresésedet - csókolt nyakhajlatomba, miközben nevetgélt. 

- De jó kedve lett valakinek - csíptem az oldalába, mosolyogva.
- Hát .. nem is értem, miért - és ismét ajkaimra tapadt.
Ezt megtudnám szokni. ~ 

A hátralevő időben, amíg az ügynökségnél voltunk, el sem engedtem magam mellől. Nem voltam hajlandó. Ő az enyém és igenis csak velem foglalkozzon. Estefele indultunk haza, de Kris nem volt velünk.
- Kris hova lett? - kérdeztem a mellettem battyogó kedvesemtől. 

- Elment elintézni valamit - közölte velem menedzser hyung, mire Jenna csak bólintott. Ezt még kihúzom belőle. ~ 

Majd beültünk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. 

- Legjobb nap - suttogtam Neki, mielőtt kiszállt volna a kocsiból.

- Az eddigi, de kitudja mennyi lesz még - kacsintott rám, majd egy gyors szájra puszi után kimásztunk a kocsiból. 

Kris P.O.V. 

Miután szabad kijárást kaptam az SM - ből, siettem is Liu - hoz. Csak remélni tudtam, hogy valóban nem valósította meg a baba elvetésének ötletét, de mivel nem kaptam tőle telefont, így csak abban bíztam, hogy mérges rám. Méghozzá jogosan. Akkora balfék vagyok. Bántom, miközben szeretem. Életemben először szerelmes vagyok és erre csak akkor jöttem rá, mikor Jenna leüvöltötte a fejemet és mikor megláttam őt Luhan - nal. Nem voltam féltékeny.

Futottam az ajtajáig, majd egy utolsó, gondterhelt sóhaj után, csöngettem.
Mikor kinyitottam, majdnem elájultam. Beesett, sápadt arc. Csúnya, piros és felduzzadt szemek s egy összetört nő. Aki miattam van ilyen állapotban.
- Nem, Kris. Nem fogom elvetetni. Hiába is jöttél ide. Nem fogsz tudni meggyőzni. Anya leszek és ezt az örömöt nem veheted el tőlem. Összetörted a szívem, de őt - mutatott hasára. - nem veheted el tőlem - mutogatott felém, majd elsírta magát. Magamhoz szorítottam és behátráltam a lakásba, vele a karjaimban.
- Örülök, hogy így gondolod, ugyanis - ültettem le a kanapéra. - én szeretném ezt a csöpséget - tettem kezem hasára, amin még nyoma sem látszott terhességnek, de mi tudtuk, hogy odabent egy új élet lapul. Egy élet, amit mi hoztunk létre. 

Liu 

- E .. ez most .. ko .. komoly? - szipogva bámult rám.
- Teljesen. Szeretlek Liu és apa akarok lenni. Vállalom a felelősséget és veled szeretnék lenni. Veletek - csókoltam meg, amit boldogan viszonzott.
- Annyira szeretlek - suttogta.
- Én is téged, és sajnálom, hogy erre csak most jöttem rá.
- Ne .. nem baj, a lényeg, hogy most itt vagy. És .. holnap eljöhetnél velem az orvoshoz - mondta félénken, kezeimmel játszva. 

- Szívesen - öleltem magamhoz.
- Itt alszol ma? - kérdezte, sokkal boldogabb hangon.
- Ha lehet - simítottam végig azon a gyönyörű arcán.
- Hogyne lehetne? Te is szeretnél apuval aludni? - beszélt édes hangon pocakjához, amit megmosolyogtam. Nagyon édes látvány volt.
- Ő is benne van - nézett rám csillogó szemeivel. - Kérsz enni? - pattant fel helyéről.
- Azért óvatosabban - ugrottam mellé. - És igen .. elég éhes vagyok - vakartam meg tarkómat.
- Akkor megetetlek, te nagy gyerek - húzott maga után a konyhába.
Még sose nevettem ennyit. Imádom. És biztosan az apaságot is fogom. Már csak közölni kéne ezt a dolgot a fiúkkal és SooMan - nal. Majd megkérem Jenna - t, hogy segítsen. ~ 

6.rész~

Luhan P.O.V.

Teljesen összezavarodva sétálgattam Szöul sötét utcáin. Nem sok kedvem volt hazamenni, bár nem ártott volna. Másnap próba és nekem nem hiányzik egy olyan lecseszés, mint amilyet Kris kapott a minap. Lassan megindultam a kollégiumunk felé és közben az összekuszálódott gondolataimat próbáltam meg kibogozni. Néha úgy érzem sínen vagyok és minden remekül halad afelé, hogy együtt lehessek Vele, de elég egy ilyen ballépés, mint a mostani, hogy smároltam egy idegen lánnyal aztán még le is támadtam azt, akit igazából szeretek .. és minden egy perc alatt tönkre megy. Eleve nem kellett volna innom. Aish ~

Viszonylag gyorsan hazaértem és már be is támadtam a fürdőt. Lezuhanyoztam és mivel szinte állva is elaludtam volna, így már dőltem is ágyamba. De természetesen nem tudtam aludni. Miért gondolok folyton rá? A mosolyára. A gyönyörű szemeire. Csábos ajkaira. Arra a fantasztikus alakjára. ~

Egy bő fél óra forgolódás után már éreztem egy röpke reményt arra, hogy sikerül álomba ringatnom magam, mikor pittyegett a telefonom jelezvén, hogy üzenetem jött. Egy halk káromkodás után álló helyzetbe tornáztam magam és elindultam az idegesítő készülék felé. Most annyira nem érdekelt senki, hogy az hihetetlen. Ám mikor megpillantottam a kijelzőt az állam a földet verdeste. Remegő ujjakkal nyitottam meg a tőle kapott üzenetet. Vajon mit akarhat ilyen későn?

" Remélem épségben haza keveredtél és nem csináltál semmi butaságot.^^ Holnap találkozunk, jó éjszakát.:) "

Csak egy szánalmas kuncogást tudtam magamból hirtelen kipréselni. Ez most komoly? Ennyi? ~

Muszájnak éreztem, hogy válaszoljak neki.

" Igen, haza értem. Köszönöm az aggódást. De ha jól emlékszem te hagytál ott az utcán, miközben elvileg te hívtál el magaddal. Ráadásul a kérdésemre sem válaszoltál .. Jó éjszakám nem nekem lesz .. legalábbis nem ma este. " 

Elküldtem. Bár lehet nem kellett volna ilyen nyersen fogalmaznom, de akkor se higgye azt, hogy minden elvan ennyivel intézve. S ismét pittyegett. Most már kicsit ideges voltam ugyanis nem tudtam milyen válaszra számíthatok tőle ebben a helyzetben.

" Holnap ígérem mindent megbeszélhetünk. " 

Gondoltam. Megint menekül.

" És azzal fog valami akár egy kicsit is változni? " 

Hosszú ideig nem jött válasz, pedig ezt nem tekintettem lezártnak.Aztán ..

" Ahhoz két ember kell, hogy bármin is változtatni lehessen. "

Kezdtem bedühödni. Néha annyira értetlen ez a lány. 

" Mintha bármi is rajtam múlna .. "  

Nagyon kíváncsi voltam, hogy erre vajon mit reagál. Vártam pár percig, majd feladtam a reményt. Annyiszor adtam már fel a lányokkal kapcsolatban, hogy már meg sem lepődtem. Visszadobtam a ruhakupacra telefonomat s visszavánszorogtam ágyamhoz. Most még hosszabb időbe telt alvó üzemmódba száműznöm magam, de a hajnali órákban csak sikerült.

Jenna P.O.V.

Amint hazaestem rögtön írtam Luhan -nak. Tudnom kellett, hogy jól van -e. Viszont Ő bele ment a sűrűjébe. Én nem akartam ezt pont sms -ben megbeszélni, így mikor megkaptam tőle azt, hogy az egész kapcsolatunk rajtam múlik .. nem írtam vissza. S most, hogy jobban belegondoltam nem is tudtam volna mit válaszolni. Annyira igaza volt, hogy az már fizikai fájdalmat okozott. Egész éjszaka, ha egy picit is elaludtam, azonnal rémálmok gyötörtek. Luhan nem foglalkozott velem. Egy senkinek tartott. Nem is léteztem a szemében. Más lányok társaságát kereste. Rájöttem, hogy ezek fájnának számomra a legjobban. Mégis ezt teszem most. Ellököm magamtól. Eldöntöttem, hogyha másnap Luhan bepróbálkozik biztos, hogy belemegyek. Semmipénzért nem veszíteném el. Főleg nem szándékosan. Másnap reggel szinte kipattantak szemeim. Még sose voltam ennyire izgatott, ha munkáról volt szó. 

- Hát te ilyen korán talpon vagy? - lepődött meg anya, mikor kijött álmosan a fürdőből.

- Igen, ma korán akarok az ügynökséghez menni - szaladgáltam a konyhában. Hol a pirítóst néztem, hol pedig a kávét intéztem.

- Értem. Nem hittem volna, hogy valaha így látlak majd - támaszkodott meg a pulton.

- Mármint hogy? - értetlenkedtem.

- Ennyire boldognak - húzta széles mosolyra száját.

Valóban boldog volnék? Pedig épp munkába készülök. Mégis .. van egy olyan személy, aki miatt megéri korán kelnem. ~
Csak visszamosolyogtam rá s már kapkodtam is be reggelimet. Végül leöblítettem torkomat egy csésze kávéval.
- Én mentem, szia anya - adtam puszit az említett személynek és már siettem is ki az ajtón.
Nemsokára láthatom. ~

Luhan P.O.V.

Reggel arra nem volt erőm, hogy a tükörbe nézzek. Nem is érdekelt, hogy hogyan nézek ki. Mi értelme lenne? Hát semmi. ~

Körülöttem mindenki pörgött. Én mást sem akartam, csak azt, hogy viszont szeressen. De arra várhatok.

- Luhan gyere reggelizni - szólt oda nekem Suho.
- Most nincs étvágyam - utasítottam vissza egy fintorral.
- Akkor megkaphatom az övét? - csillantak fel Tao szemei.
Suho csak megadóan sóhajtott egyet s a fiatalabb elé tolta a jól megrakott tányért.
Megvártam, míg mindenki teleeszi magát s még magamat is megleptem, de én voltam az első, aki a kocsihoz ért. Kíváncsi voltam, hogy lesz -e ebből a "Holnap mindent megbeszélhetünk"-ből valami. Nagy nehezen ugyan, de végül mindenki megérkezett és indulhattunk is. A fiúk ma talán a szokásosabbnál is hülyébbek voltak és ez most nem tett jót az idegeimnek. Éppen az egyik piros lámpánál álltunk meg, mikor Xiumin elkiáltotta magát.
- Az ott nem Jenna? - hirtelen odakaptam a fejemet és Ő volt. Épp az úttesten sétált volna át, ha Xiumin nem rendezkedik.
- Hé, Jenna! Gyere, elviszünk - integetett a kis baozi a rémült lánynak.
Igen, gyere csak. ~
Jenna egy percre elgondolkodott, majd egy halvány mosollyal hibátlan arcán elindult a kocsinkhoz. Gyorsan bepattant Xiumin és Baekhyun közé s már váltott is a jelzőlámpa. Az út alatt többször is rápillantottam és még így is észrevettem, hogy rendkívül boldog. Huhh, nem nagyon érdeklem .. persze. ~
Mikor odaértünk mindenki sietett ki, ugyanis folytatódtak a forgatások az új számunkhoz. Szinte sose tudtam elkapni egyetlen egy nyamvadt mondatra sem Jenna -t. Ez így nem lesz jó .. és akkor végre kaptam egy kis pihenőt, így megkíséreltem Vele beszélni.

- Jenna, beszélhetnénk? - kocogtattam meg vállát.

- Persze - fordult meg nagy hévvel, de mikor meglátta kivel áll szemben, lentebb "konyult" a mosolya.
Félre hívtam, hogy jobban értsük egymást a nagy káoszban, ami az öltözőben uralkodott.
- Szóval, a tegnapi dolog, én .. -kezdtem bele, de félbe szakított.
- Teljesen igazad volt. Ott hagytalak, amiért ismét bocsánatot kérek. Aztán a klub előtt is ott hagytalak, de aggódtam miattad, ezért írtam neked. Te viszont belekavartál, én .. nagyon kedvellek Luhan, hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretlek, mint a legjobb barátomat, mert azon a szinten mi rég túlléptünk. Sok minden történt ami megakadályozott minket abban, hogy együtt lehessünk s én sem értettem magamat. Viszont most úgy érzem sosem voltam még ennyire biztos magamban és az érzéseimben. Én .. szeretlek - tapadt ajkaimra.
Most komolyan Ő kezdeményezett? ~ Még sose hallottam ilyen szép szavakat .. főleg nem egy lánytól, akibe bele vagyok zúgva.
Egy kicsit meglepődtem tettén s hatalmas szemekkel figyeltem édes arcát, miközben lehunyta szemeit. Gyorsan visszatértem a valóságba s cselekedni kezdtem. Kezeim közé fogtam szép arcát s én is becsuktam szemeimet miközben átvettem az irányítást a csókunk felett. Egyik kezemet felvezettem selymes hajába s végig simítottam rajta, majd lentebb haladtam egészen a derekáig. Ő karjait nyakam köré fonta, ezzel elkerülhetetlenül is közelebb léptünk egymáshoz. Szívem szinte kiszakadt helyéről. Gyomrom úgy ugrált, mintha egy trambulinba dobták volna, kezem úgy izzadt, mintha most tudnám meg a matek év végi jegyemet .. s mindezt egy lány váltotta ki belőlem. Eszméletlen. ~
- Tudtam, hogy megfog történni, ugye, hogy megmondtam?
- Kuss már Xiumin, elrontod a mozit - dorgálták meg.
Egyébként is elkellett volna Tőle válnom, de most még a nevetés is erre késztetett. Mosolyogva néztünk a fiúkra, majd azt vettem észre, hogy Jenna a karjaimba veti magát. Én pedig szorosan magamhoz ölelem. Többet el sem engedem. Hát lehetek én még boldog .. Vele?! ~

5.rész~

Jenna P.O.V.

Mindenki megnyugodott,mikor Luhan-nal az oldalamon slattyogtam ki a szobából.A menedzser boldogan fogadott vissza kegyeibe,minek köszönhetően megnyugodtam.Gáz lett volna elveszteni ezt a fantasztikus lehetőséget,nemde?

-Nos,gyerekeim!Akkor indulhatunk is az ügynökséghez.Ma lesz a videó klip forgatás,úgyhogy remélem mindenki kipihente magát..-hirtelen Luhan haladt el a serényen vezényelő menedzser hyung előtt.Úgy nézett ki,mint egy zombi..és ez alól a mozgása sem volt kivétel.-Vagy legalábbis nem néz ki úgy,mint Luhan.-mutatott rá egy enyhe fintorral,mire Chanyeol a földön kötött ki röhögve.

-Na ez egyre rosszabb.-folytatta szörnyülködését,szerencsétlen ember.

-Biztos kell ez nekem?-mondtam ki halkan.Szinte már agybajt kapok ezektől az idiótáktól..de hogy évekig ezt csináljam..hát..

Az autó úton Luhan nem változott.Nem bohóckodott a többiekkel,csak bámult ki az ablakon.Egyszer nézett csak rám,mire én küldtem felé egy kedves mosolyt..az ő mosolya pedig inkább szomorkásan hatott.Nem értem mi lelhette.Ha elvileg barátok vagyunk és baja van..miért nem osztja meg velem?Hiszen..én mellette állok,bármi is van.Legalábbis ezt beszéltük meg..nyugi Jenna..a lényeg,hogy mellette lehetsz.Ez elég,nem?

-Ácsi..hol van Kris?-állt meg az öltöző előtt hirtelen a menedzser.

-Hát..korán elment valamit elintézni.-közölte Lay.

-Hogy mi?Ah..sietnünk kell..Jenna.-fordult felém sietősen.-Megkeresnéd?-kérlelt.

-Hogyne.-egy bárgyú mosoly és siettem is a folyosón végig.Már csak ez hiányzott.

Kris P.O.V.

Reggel el kellett mennem  Liu-hoz.Nem bántam,hogy felhívott,hiszen Jenna-val nem jött össze és szükségem van valakire.Jó..nem tagadom,azért érzek valamit iránta,de hát nincs idő szerelemre.Szinte kopognom sem kellett,máris nyílt az ajtó.

-Gyere be.-szólalt meg elhaló hangon.Sírt?De..miért?

-Minden oké?-lépdeltem be és a jól ismert útvonalon végig sétálva lehuppantam a kanapéra.Nem először jártam már itt.Egy óvatos bólintást kaptam csupán..ez egyre furcsább lesz.

-Baj van?-ültem fentebb a bőr alkalmatosságon.

-Hát..ami azt illeti...-ült le lassan mellém.

-Liu,bökd már ki!Megijesztesz.Történt valami?-tényleg érdekelt.

-Történt és kérlek ne utálj meg miatta..én nem így terveztem,én csak..

-Kérlek igyekezz.Sietnem kell az SM-hez.-néztem telefonom órájára.

-Terhes vagyok.-hideg zuhany..még az is jobban esett volna,mint ez...EZ..EEEZZZ.

-Hogy..mi van?-álltam fel nagy hévvel.-Ezt nem mondod komolyan?!

-De! Kris,én..-állt fel ő is.

-Várj,kitalálom.Én vagyok az apja.-dühös lettem.

-Ki más?-nézett rám érdekesen.

-Mondjuk..Luhan?

-Megőrültél?3 napig voltunk együtt,én pedig 2 hónapos terhes vagyok.Ne legyél már ennyire okos.-jó,végül is igaza volt,de..

-Vetesd el!-vágtam hozzá.Hirtelen ötlet,de ez tűnt a legjobbnak.Mit kezdenék egy gyerekkel?Én még élni akarok.És egyáltalán mit szólna SooMan?Páros lábbal rúgna ki az épületből.Ezért dolgoztam annyit..és most veszítsem el?Azt már nem.

-Hogy kérhetsz ilyet?-esett kétségbe és sírva rogyott össze.

-Ne csináld már.-húztam fel óvatosan.-Hisz..nem is vagyunk együtt.Nekem ott van a sok munka.Gondolj bele.Te sem vagy még erre felkészülve.-lágy hangon beszéltem hozzá.Most a kiabálás nem segíthetett volna.Csak..gondold át és hívj fel.-gyorsan megöleltem.Siettem ki a lakásából,de még hallottam hangját.

-Ezen nincs mit átgondolni.

~Pedig jó volna ...

Jenna P.O.V.

Végig siettem a folyosón és a kijárat felé szedtem lábaimat.Reméltem,hogy a közelben van mivel ha nem,fogalmam sincs merre keressem.Éppen nyitottam volna ki az ajtót,de valaki gyorsabb volt,így egy erős mellkasnak csapódtam.Lassan néztem fel és mikor megláttam arcát kissé megkönnyebbültem.

-De jó,hogy itt vagy,a többiek csak rád várnak.Legközelebb ne legyél ilyen meggondolatlan,hogy egy ilyen fontos forgatás napján tűnsz el.-húztam magam után az öltöző felé.

Az úton csak én beszéltem ő pedig csendben követett.Azt gondoltam ez majd így is marad,de miért is menne minden ilyen könnyen?!

-Jenna,várj.-rántott vissza,mielőtt benyithattam volna a számukra kijelölt öltözőbe.

-Mi az?-meredtem csuklómat közrefogó kezére.

-Én csak.Sajnálom,hogy így alakult a mi..

-Semmi baj.Mi nem lettünk egymásnak teremtve.Én nem haragszom rád.Egyébként is mást szeretek.-húztam ki kezem övéből.

-Szeretsz valakit?-arcára döbbenet ült ki,melyet nem tudtam hova tenni.

-Igen,miért?-néztem rá értetlenkedve.

-Hát én..azt akartam mondani,hogy esetleg megpróbálhatnánk megint.Én nagyon szeretlek téged.-hajolt egyre közelebb.

-Kris,figyelj.Én ebbe nem akarok megint belemenni.Szerintem nem volna helyes megint végig csinálni ugyanezt.Ráadásul Liu gyermeket vár tőled.-a végét szinte suttogtam.Azért ez mégsem tartozik senkire sem.

-Igen,tudom..de én nem akarom azt a gyereket.Majd elveteti.Én téged akarlak.Mindennél jobb..-nem tudta befejezni,hiszen idegességemben egy pofonnal hallgattattam el.

-Hogy lehetsz ekkora féreg?Ha már megcsináltad azt a gyereket akkor vállald is érte a felelősséget.Nem kérhetsz olyat Liu-tól,hogy elvetesse.Hogy tenné már meg?Ő egy emberi lény,akinek érzései vannak.Nem lehetsz ennyire szívtelen.-ordítottam a képébe.Nagyon felidegelt ezzel a stílusával.

-É..én.-csak habogott.

-Nőj fel.-sziszegtem neki.

-Áh végre,Kris.-tépte fel az ajtót Suho.-Megtaláltam!-kiáltotta el magát és már húzta is be magával a "megtalált" személyt.

Még vettem egy mély levegőt és én is követtem őket az öltözőbe.

Luhan P.O.V.

Jenna szeret valakit?De mégis kit?Ahh..nem hittem volna,hogy ekkora sokk fog érni.Ha mást szeret én belehalok.

-Mi a baj haver?-dobta le magát mellém a kanapéra Chanyeol.

-Csak..semmi.-inkább nem óhajtottam kiteregetni az érzéseimet a kedves happy virusnak.

-Pedig olyan nyomottnak tűnsz.

-Valami kicsit lesokkolt.

-Mi történt?Csak a wc-re mentél ki.-nevetett.

-Haha.-gúnyolódtam.

-Indulás fiúk,két perc és kezdés!-tessékelt ki minket az öltözőből egy statiszta.

Gyors lenyomtuk a fellépést és siettünk is vissza,de mikor beértünk..

-Hova lett Jenna?-kérdeztem az egyik sminkestől.

-El kellett mennie.-rántotta meg a vállát.

~De mégis hova?

Siettünk haza,mivel mindenki eléggé elfáradt a kemény munkában.Kivéve engem.Én egyáltalán nem voltam kifáradva.Mindenki csiga lassan bevánszorgott a szobájába én pedig idegesen ültem le az ágyam szélére.

~Nem vall Jenna-ra,hogy egy szó nélkül lelépne.Vajon hova sietett ennyire?Muszáj vele beszélnem.Hallanom a hangját.Csak egy percre.

S mire észbe kaptam már rég megnyomtam a hívás gombot telefonomon.

-Igen?-szólt is bele párperc múlva édes hangján.

-Szia Jenna,Luhan vagyok.-miért izzad a tenyerem?Miért dobog ilyen hevesen a szívem?Miért,miért?Hát mert beleestél,te marha.

-Luhan!-kiáltotta el magát.Ennyire örülne nekem?

-De édes vagy.-kuncogtam.Te idióta ezt most tényleg kimondtad?

Pár perc csönd.

-Öhm,nincs kedved ma elmenni valahova?-határozottan zavarban volt.

-De,szívesen.

-Akkor fél tízkor találkozunk a Han folyónál.

-Rendben,de hova akarsz menni?

-Nyugi,nem kell kiöltöznöd.Meglátod jól fogunk szórakozni.-és letette.

-Ha te velem vagy akkor biztos.-suttogtam a süket telefonba.

Este kilenckor ki is lopóztam a dormból és siettem is a folyóhoz.Minél előbb látni akartam Őt.

-Pont időben.-mosolygott szélesen rám.

~Az a mosoly.

-Na?Jó vagyok vagy jó vagyok?-mosolyogtam én is.Ha vele vagyok mást se tudok tenni.

-Vagy.-kuncogott,mire megcsikiztem.

-Luhaaaan.-próbálta ellökni a kezem.

-Na jó,abba hagyom.Hova megyünk?

-Majd meglátod,gyere.-ezzel kézen fogott és elindultunk.Egy kis idő múlva eshetett le neki,hogy mit csinál ugyanis sietősen elrántotta kezét és zavartan a hajába túrt.Abba a selymes hajába.~ Luhan,fogd be!~

Egy klub előtt állt meg majd félve rám pillantott.

-Mond,hogy még nem voltál itt.-nézett rám kérlelve.

-Nem én ! 

-Reméltem is.Nem rég nyílt és gondoltam ezzel együtt felavathatnánk a barátságunkat is.-húzott befelé.

Hát persze.A barátságunkat.Mi mást?Elvégre ez nem minősíthető randinak,ugye?

-Ez király ötlet.-mosolyogtam erőltetetten.

Mikor beértünk és megláttam azt az embertömeget a tánctér közepén azonnal leblokkoltam.Rengetegen voltak.A zene csak úgy dübörgött,szinte szétfeszítette a hangfalat.A csaposok a pult mögött nem győzték újra és újra tölteni a már csöppet sem szomjas vendégek poharait.

-Na mit szólsz?-kiabálta fülembe Jenna,de még így is nehezen hallottam.

-Nem rossz.-kiáltottam vissza.

Már épp mondott volna valamit,mikor egy csapat lány lerohanta.Gondolom a barátnői lehettek.Megölelgették egymást majd egy "sajnálom" után eltűnt velük a tömegben.Kissé mérges lettem.Elhoz magával,hogy elvileg velem legyen erre leráz egy csapat csaj miatt.Már egy ideje iszogattam egymagamban,de még mindig nem bukkant fel Jenna.Szememmel folyamatosan a tömeget pásztáztam,de semmi.

-Ha most itt hagytál,azt megkeserülöd szépségem.-motyogtam miközben egy újabb töményet löktem le a torkomon.

-Szia.-pattant le mellém egy hosszú fekete hajú lány.Az arca szép volt és az alakjára sem panaszkodhatok,de akkor sem Jenna..aish.~

-Szia.

-Gondolom te Jenna haverja vagy.-mosolygott rám.

-Ahha,valami olyasmi.-ittam bele még egy kortyot italomba,unottan.

-Nem akarsz táncolni?-vetette fel az ötletet.

-De,miért is ne?-majd egy mosollyal arcomon indultam el utána a táncoló tömegbe.

Már egy ideje rophattuk,mikor feltűnt egy nagyon csinos lány mellettem.De hisz ez Jenna volt! Épp egy pasi nyakában lógott és nevetgéltek.Pont egy szexibb zene ment,mire elkezdtek simulósan táncolni.Jó..tény,hogy Jenna szemei szinte keresztbe álltak ergo nem volt szomjas és én se,tehát hamar felment bennem a pumpa,de hirtelen ötlettől vezérelve magamhoz rántottam partneremet és egy erőteljes mozdulattal dugtam át nyelvemet szájába.Kezeim levándoroltak fenekéhez s meg is állapodtak ott.A csók alatt semmit sem éreztem.Szó szerint.Mintha csak a levegőt faltam volna.Mégis melegség öntött el,mikor megpillantottam Jenna ideges és elhalt arcát.Tehát zavarja?~

Biztosan zavarta,hiszen kiviharzott a helyiségből.

Elhúzódtam áldozatomtól majd utána siettem.

Kint meg is találtam az első padon ülve.

-Mi volt ez?-kérdeztem tőle miután leültem mellé.

-Mégis mi?-emelte fel fejét s könnyes nagy szemeivel rám nézett.

-Miért szaladtál el?

-Oh,bocsánat,hogy nem voltam kíváncsi arra ahogyan majd felfalod az egyik barátnőmet.-ugrott fel mellőlem.

-Most meg miért idegeskedsz?Esetleg csak nem zavart amit láttál?-húztam sunyi mosolyra számat,ami egyáltalán nem rám vallt,de hát dolgozott bennem az a jó pár feles.

-Mi?Nem,dehogyis,csupán ..-hajtotta le a fejét.

-Csupán,mi?Amúgy meg ne is legyél felháborodva,mikor te hagytál ott egyedül miközben állítólag velem jöttél.Simán leráztál.-néztem oldalra mérges ábrázattal.

-Ez nem igaz.Bocsánat amiért ott hagytalak,de olyan rég találkoztam már a barátnőimmel,hogy muszáj voltam beszélni velük.Tényleg ne haragudj.-állt meg közvetlen előttem s végig simított alkaromon.Jajj,kérlek ne tedd ezt.~

-Jó,megbocsájtok.Én pedig az előző akciómat sajnálom.Bár nem is értem miért lettél dühös,mikor te "mást szeretsz".-váltottam gúnyos hangnemre.

-Mi?-húzódott el.

-Ugyan kérlek.Hallottam ahogy lekoppintod Kris-t.Mondtad neki,hogy szerelmes vagy csak nem belé.

-Ez így is van.-bólogatott.-De te miért hallgatóztál?-emelte fel egyik szemöldökét.

-Én nem szándékosan hallgatóztam.Csupán jókor voltam jó helyen.-mentettem magam.

-És ha szeretek valakit ahhoz neked mi közöd?-ignorálta előző mondatom.Most már karba tett kezekkel állt előttem.

-Csak annyi,hogy én téged szeretlek.-ragadtam meg karját s ajkaira tapadtam.Ellenkezett.Egy ideig elakart tolni magától,de sikertelenül.Ellenem sosincs esélye.Végül feladta és élvezte a helyzetet,ahogy én is.Az a szemét levegőhiány..

-Ezt nem szabadott volna.-kapott szája elé.-Mi most barátok vagyunk.A barátok pedig nem csókolóznak.-esett kétségbe.

-De miért ellenkezel?Hiszen én szeretlek és te is engem..érzem.Mikor a közeledben vagyok,mikor hozzád érek.És most is bebizonyítottad,hogy mennyire fontos vagyok neked,hisz ha nem így lenne akkor nem akadtál volna ki az akciómon.Szeretjük egymást és mindketten szinglik vagyunk.Miért nem lépünk?Legalább adj nekünk egy esélyt,könyörgöm.-öleltem erősen magamhoz.

-Értsd meg,Luhan nem akarok megint csalódni.Neked fontosabb dolgaid is vannak,minthogy a barátnőddel foglalkozz.Nem tagadom,fájt amit bent láttam.Féltékeny voltam és Liu miatt is az voltam.De lássuk be egy idol,menedzser tanonc kapcsolat csak balul sülhet el.Túl fontos vagy nekem,hogy megbántsalak.-fúrta fejét nyakamba.

-Akkor bántasz csak igazán,ha elutasítasz.Kérlek.-toltam el magamtól s szemébe néztem.

-Én..most..mennem kell.Holnap találkozunk.-gyors nyomott egy puszit arcomra és elszaladt.

~Ne.Tedd.Ezt.Velem.

-Várj!Most akkor mi lesz velünk?-kiabáltam utána,de csak futott tovább.

~Jajj,Luhan.Miért vagy ennyire szerencsétlen?~miután puffogtam egy sort magamban elindultam haza.

~Most aztán jól összezavartál,te lány.